Übü császár

A dadától…

Ernstet mélyen megrendítette az első világháború, és a dadaizmuson keresztül engedte szabadjára nyomasztó érzéseit. Az 1916 táján, egyszerre több városban létrejött dadaista mozgalom fellázadt egy olyan társadalom kulturális értékeivel szemben, amely a világot az értelmetlen háború borzalmaiba vezette. A közönség sokkolását célzó dadaista művészek gyakran tartották kiállításaikat megbotránkoztató helyszíneken, például nyilvános illemhelyeken.

1919-ben Ernst antik metszetekből készített furcsa kollázsokat. André Breton francia író felkérésére 1921-ben 56 kollázsát küldte el Párizsba az első egyéni kiállítására. Bár nem tudott személyesen részt venni a rendezvényen (volt német katonaként nem kapott kiutazási engedélyt), munkáit elismeréssel fogadta a párizsi dada csoport. 1922-ben Ernst csatlakozott hozzájuk Párizsban, és állást is vállalt egy gyárban, hogy fenn tudja tartani magát.

Ernst eközben olyan műveket alkotott, amelyek már a tudatalatti birodalmába vezettek, és elkezdte alkalmazni a kollázstechnikát a festményein is. Az Ödipusz király (1921) című munkáján – amelyen éles tárgyakkal átdöfött hatalmas ujjak egy óriásdiót tartanak – például a különböző képi elemeket realisztikus módon festette meg, de kollázsaihoz hasonlóan úgy helyezte azokat egymás mellé, hogy a képet igen nehéz értelmezni. Ugyanez vonatkozik a Celebeszi elefánt (1921) című festményére, egy afrikai gabonatároló üstből létrehozott szörnyállat képmására is.

…a szürrealizmusig

Breton azonban 1922-ben szakított a dadával, mivel úgy érezte, hogy a mozgalom kimerítette lehetőségeit. Új utakat keresve és részben Sigmund Freud elméleteitől inspirálva baráti körével az estéit transzban, illetve szóasszociációs szeánszokkal töltötte. E tevékenységek „automatizmusával” a tudatalattit akarták kiszabadítani a logikus gondolkodás béklyójából, és a valóság egy új formáját szándékozták a felszínre hozni. Ily módon megtették az első lépéseket a szürrealizmus irányába, amely formailag Breton első kiáltványával (Manifesto) alakult mozgalommá 1924-ben.

Nagy búgócsiga

Ernst realisztikus stílusa az Übü császáron is tetten érhető, de itt már a festői szabadság kezd előtérbe kerülni a kollázshatással szemben. Egy búgócsigára emlékeztető monumentális figura áll döbbent arckifejezéssel a kihalt tájban. Vérvörös páncélzatára – amelyhez vélhetően egy bronzágyú régi agyag öntőformája vagy egy gőzmozdony szolgálhatott modellként – zöld hajzat vagy valamilyen ruhaanyag borul, a tőle jobbra látható tárgy pedig talán egy kasza vagy ostor, de az is lehet, hogy egy tű cérnával. A horizonton kibontakozó távoli oszlop a kép mélységét hangsúlyozza.

A lidérces álom

Ernst nem szerette, ha festményeit a „végletekig túlmagyarázzák”, de az Übü császár bizonyos képi elemeit egy gyermekkori lidérces álmára lehet visszavezetni, amelyet később emlékirataiban is megemlített. E rémlátomásban egy „fénylő fekete ember” vastag zsírkrétával különböző figurákat rajzol egy hamis mahagóni tábla felületére. E teremtmények „félelemmel és rettegéssel” töltik el a kis Maxot. A férfi egy vázába gyűjti össze ezeket, „majd a váza tartalmát megkeveri zsírkrétájával, egyre gyorsabban és gyorsabban. A sebesen pörgő váza búgócsigává változik, a zsírkréta pedig ostorrá. Most veszem csak észre, hogy ez a furcsa festő az apám… Sátáni dühvel úgy pörgeti meg a búgócsigát, hogy az ágyamba ugorjon a förtelmes játékszer, benne mindazzal a borzalommal, amit apám a rémes zsírkrétájával csak megjeleníteni tudott a hamis mahagóni táblán.”

Milyen Übü?

A festmény címe utalás Alfred Jarry botrányos darabja, az Übü király szörnyszülött antihősére. Jarry (1873–1907) még iskolás korában alkotta meg címszereplőjét egy elhízott matematikatanárról mintázva, később rövid felnőtt életében viszont a kéziratot a burzsoázia kapzsiságát kifigurázó szatírává fejlesztette. Miután azonban a közönség zajos nemtetszéssel fogadta a darab premierjét 1896-ban, Jarry kénytelen volt bábszínházakban bemutatni művét, amely csak 1907-ben térhetett vissza a színpadokra. A szürrealistákat természetesen inspirálta Jarry. Ernst festménye címében a királyt császárrá léptette elő.