Whistlejacket

A lovak festője

A lóversenysport rendkívüli népszerűségnek örvendett a XVIII. századi angol arisztokrácia körében. Ha egy magas társadalmi rangú ember meg akarta örökíttetni becses paripáit, természetesen a lovak ábrázolásában legnagyobb hírnevet szerzett művészhez fordult – George Stubbshoz. A Whistlejacket című festmény esetében azonban további okok is szerepet játszhattak a szokásos büszkeségnél és ragaszkodásnál.

Főúri elismerés

Charles Watson Wentworth, Rockingham második őrgrófja számos lovas képet rendelt Stubbstól, csak 1762-ben tíz ilyen munkát. Lord Rockingham politikus volt, aki két alkalommal is betöltötte a miniszterelnöki posztot az angol parlamentben. Egy megbízható forrás szerint a Whistlejacket című képen eredetileg III. György diadalmas alakja is szerepelt volna a ló hátán.

A vélemények megoszlanak arról, miért maradt végül semleges a háttér. Némelyek politikai okokat hoznak fel, és azt, hogy megváltozott Rockingham elkötelezettsége az uralkodó iránt. Mások úgy vélik, amikor az őrgróf meglátta a megfestett lovat, egyszerűen eldöntötte, a kép úgy tökéletes, ahogy van, és az ábrázolás semmit nem nyerne további elemek hozzáadásával. Halála után Rockingham unokaöccse és örököse egy Whistlejacket szobát alakított ki családi otthonában, amely impozáns látvány lehetett.

Értékes paripa

Whistlejacket díjnyertes ló volt, 1759 augusztusában megnyerte a yorki 2000 guinea díjazású derbyt Mr. Turner Brutus nevű lova előtt. A korabeli beszámolók szerint a négy mérföldes futam végig kiélezett versenyt hozott, s csak egy lóhosszal dőlt el. Ez volt Whistlejacket utolsó, diadalmas futása a turfon.

Whistlejacket felbukkan egy másik, Lord Rockingham megrendelésére készült festményen is. Stubbs csoportképén, amely a Whistlejacket és két másik mén Simon Cobb lovásszal címet viseli, Whistlejacket elkülönülten, a kompozíció jobb oldalán látható Cobb-bal, ezzel is nagyobb hatást kölcsönözve neki. A zabla nélkül, szabadon álló állat a független, méltóságteljes öntudat megtestesülése.

A realisztikus ábrázoláson túl

Stubbs különleges anatómiai ismeretei megkérdőjelezhetetlen hitelességet kölcsönöztek festményeinek. Ezt a tudását felboncolt lovak rajzolásával szerezte: izmok, idegek, vérerek és csontok egymásra rakódó rétegeit nagy alapossággal, több nézőpontból örökítette meg. Stubbs kampókkal és csigákkal emelte és rögzítette a boncolásra váró tetemeket a kívánt pozícióba, és az állatok teste néha hét héten át ugyanabban a helyzetben maradt.

Belső szellem

Stubbs tudta azonban, hogy a klinikai pontosságú ábrázolás nem elég, ezért további mesterfogásokat alkalmazott: fényt adott a szőrnek, tömeget a testnek, vad tekintetet a szemnek. Életet lehelt az állatba. Egy műkritikus megállapítása szerint Stubbs úgy festett, „mintha művei elbírálói maguk a lovak lennének.” Tiszteletet tanúsított a lovak iránt, nagyfokú megértéssel és empátiával jelenítette meg őket, ezért különösen azok az emberek élvezték alkotásait, akik munkájukon vagy hobbijukon keresztül valamilyen kapcsolatban álltak a lovakkal.

A festmény története

A Whistlejacket több mint két évszázadig a Rockingham család hatalmas yorkshire-i kastélyában, Wentworth Woodhouse-ban, majd leszármazottaiknál maradt. 1997-ben a National Gallery a Heritage Lottery Fund segítségével 11 millió fontért vásárolta meg, ami a képtár történetének egyik legdrágább szerzeménye, és az életnagyságú ló ma az egyik fő terem uralkodó képe.