VIII. Henrik portréja

Bajban van a király

A Whitehall-freskó kritikus időszakban született. Először is, Henriknek széles körű elégedetlenkedéssel kellett szembenéznie vallási reformjai miatt. Miután az anglikán egyház fejének nyilvánította magát 1534-ben, elrendelte az ország kolostorainak bezárását (1536–40), s ez a lépése mintegy kiprovokálta a „kegyelem zarándoklatának” nevezett 1536-os felkelést. Ekkor, jobban mint valaha, nagy szüksége volt tekintélyének és népszerűségének helyreállítására. Másfelől polgárháború veszélye is fenyegetett. Amennyiben nem született volna fiúörököse, legidősebb lánya, Mária (első – elvált – feleségétől, a katolikus Aragóniai Katalintól) örökölhette volna a trónt. Második feleségét, Boleyn Annát, aki elvetélt egy fiúgyermekkel, 1536-ban kivégezték. 1537 júniusában kiderült, hogy új felesége, Jane Seymour várandós, egy fiúgyermek és az örökös lehetőségét hordozva, aki tovább viheti a Tudor-vért. E reményektől eltelve rendelte meg Henrik a falfestményt.

Fejedelmi helyszín

Henrik legendás gazdagság utáni vágya nem csak finom ruhákban és ékszerekben nyilvánult meg, hanem palotákban is: uralkodása végén ötvenet birtokolt belőlük. A hivatalos rezidenciájaként épült Whitehall 9,3 hektárnyi területen húzódott a Temze mentén. Henrik belső szentélye Whitehall-ban lévő magánlakosztálya volt: itt írta leveleit, itt fogyasztotta el magánebédjeit és vacsoráit, itt fogadta udvaroncait, és itt kapott helyet Holbein kb. 2,7 x 3,6 méteres falfestménye is. A csoportkép központi részét egy kőtalapzat mása foglalta el, rajta VIII. Henrik politikai diadalait hosszan dicsőítő feliratokkal.

Másolat az utókornak

1698-ban a festmény sajnálatos módon egy tűzvész során odaveszett, amikor egy figyelmetlen szolgálólány nyílt láng fölött szárította a ruhákat. Szerencsére azonban egy flamand festő, Remigius van Leemput (Anthony Van Dyck egyik munkatársa) 1667-ben másolatot készített a freskóról. Leemput alkotásának háttere valószínűleg a Whitehall szobáját mutatja be gazdag építészeti részletességgel, süllyesztett falfülkékkel, aranyozott oszlopokkal és pompás török, csillagos usak szőnyegekkel.

Addigra azonban már több egész alakos Henrik-portré is létezett, mindegyik kicsit másképpen ábrázolta a királyt és a díszes hátteret. A legkorábbi (és valószínűleg a leghitelesebb) másolatok ma a liverpooli Walker Art Gallery és a sussexi Petworth House gyűjteményében találhatóak. A balti tölgyből készült fatáblára festett alkotások vélhetően egy-két évtizeddel a freskó megsemmisülése után keletkeztek. Több festmény I. Erzsébet uralkodása (1558–1603) idejéből származik, a jelen – Belvoir kastélybeli – változat valamivel későbbre, 1610–1620-ra datálható. Egyik másolat sem köthető Holbein nevéhez, egyedüli ismert alkotójuk Hans Eworth volt, aki a derbyshire-i Chatsworth House-ban és a cambridge-i Trinity College-ban fellelhető változatokat alkotta. Miért készült ilyen sok másolat a festményről?

Henrik kultusza

VIII. Henrik alighanem diplomáciai ajándékként használta az első másolatokat. A későbbi változatokat valószínűleg arisztokraták rendelték meg, így fejezve ki lojalitásukat Henrik és leszármazottai iránt.

Erzsébet uralkodásának első évtizedében fellángolt a Henrik-kultusz. Erzsébet elődje a trónon, Mária királynő katolikus volt, aki eltörölte Henrik vallási reformjait (és protestánsok százait végeztette ki), de most az inga visszalendült. Erzsébet újra látogatókat fogadott magánlakosztálya freskója előtt, és Henrik emlékének ápolásával arról biztosította az embereket, hogy a király rendelkezései újra törvényre emelkedtek.

A hatalom képe

Jóllehet az egyes másolatok különböznek egymástól, közös vonásokat is felfedezhetünk rajtuk, legfontosabb ezek közül a király testtartása. A National Portrait Galleryben található egyik rajzvázlat háromnegyedes profilban ábrázolja a királyt, de Holbein láthatóan szakított ezzel a beállítással, és teljesen szemből mutatja be az uralkodót, ami akkoriban szokatlan megoldásnak számított.

A királyt uralkodói jelvényei, a jogar és az országalma nélkül festette le, bár bal lábán ott látható a térdszalagrend. A buggyos, ujjánál kivágott köpeny hangsúlyozza amúgy is testes alkatát, félelmet keltő megjelenését. A drágakövekkel díszített tömzsi ujjai között kitüremkedő gatyapőc férfiasságát szimbolizálja.