Cotopaxi

Tíz év készülődés

Az 1850-es években Church az izgalmas tájakat kutatva elhagyta Észak-Amerikát. Alexander von Humboldt porosz felfedező útleírásaitól inspirálva két alkalommal is felkereste a dél-amerikai Ecuadort, először 1853-ban, majd 1857-ben. Ezen utak eredményeképpen született meg két fő munkája, Az Andok szíve és a Cotopaxi. Church 1853-ban egy korai olajvázlatot készített a Cotopaxi vulkánról, ezt további vázlatok és olajképek követték, [köztük egy kép] rajta a Cotopaxi látképével (1857).

Church második ecuadori útja jelentősen különbözött a Cotopaxi vulkánnal való korábbi találkozásától. Ezen az utazásán, melyre egy festőkollégája, Louis Rémy Mignot is elkísérte, a vulkánt folyamatos kitörés közben látta viszont, a hegy füstöt, követ és törmeléket lövellt ki magából. Az erről a kirándulásáról készült vázlatok és tanulmányok sokkal mozgalmasabb és drámaibb tájat ábrázolnak, nagyrészt a távolban magasodó és füstölgő vulkán jóvoltából.

Church művészi hírnevét a Niagara (1857) című nagyméretű vászna alapozta meg, ezt követően megbízást kapott James Lenox New York-i befektetőtől és műpártolótól a Cotopaxi megfestésére. A művész rengeteg vázlatát hívta segítségül a füstölgő monumentális vulkán hatalmas erejének megjelenítéséhez. A festmény 1862-ben készült el, csaknem tíz évvel azután, hogy Church először a vulkánhoz utazott.

Fenséges méretek

A Cotopaxit egy évvel elkészülte után, 1863-ban állították ki New Yorkban. A hatalmas vászon nagy tetszést aratott fenséges méreteivel és finom részleteivel, és ma is Church legjobb munkái közt tartják számon. 1865-ös londoni bemutatóján W. P. Bayley műkritikus a következő szavakkal jellemezte a festményt: „A mély benyomást keltő jeleneten egy olyan magányos hegyet láthatunk, amelyik megőrizte mai képét az utolsó kéregmozgások óta, amikor a Föld még több ezer évvel fiatalabb volt, mint ma.” A Cotopaxi jelenleg a michigani Detroit Institute of Arts kiállítótermében tekinthető meg.

Részletgazdag, átfogó látképek

Church egzotikus, drámai tájképei a dél-amerikai Andokról, benne a Cotopaxival hűen közvetítik azt a csodálatot és áhítatot, amit egy ilyen jelenet láttán érezhetünk. A remek művészi képességekkel rendelkező Church képes volt szinte fotográfiai részletességgel elénk varázsolni széles panorámáit. Miközben a Cotopaxi fenséges arányait csodáljuk, a kép jobb szélén megfigyelhetjük a hatalmas sziklás kiszögellést tarkító, az óriási térben szinte elvesző fák finom részleteit. A festmény alsó részén fehér vonásokkal ábrázolt, égen szálló madár szinte eltörpül a meredek sziklafalak előtt. A sziklák a szemkápráztató naplemente narancssárga ragyogásában fürdenek, a függőlegesen rájuk eső fény kihangsúlyozza magasságukat és fenséges szépségüket. A szurdok másik oldalán, a festmény bal sarkában a fák élénkzöld festékfoltjai azt az érzetet keltik, mintha minden levél külön lenne megfestve.

Ha figyelmesebben megvizsgáljuk a fák közti területet, két alak – egy parasztasszony és egy fehér láma – képe sejlik fel, ahogy az ösvényen bandukolnak. Church nagy figyelmet fordított az apró, finom részletekre, ezért érdemes közelebbről is szemügyre venni a képet, és megcsodálni a művész kivételes teljesítményét.

Mély és széles panoráma

A széles horizontális kép a látványos panoráma megteremtését segíti elő. A vásznon egyenlő arányban osztozik az ég és a föld, de az előttünk tátongó szakadék olyan mély, mintha a festmény alsó szélét levágták volna. A néző szeme körbejár a jeleneten. A hatalmas, tajtékzó vízesés felett a napfényt visszatükröző ködpára összeköti az előteret a csendes tóval. Tekintetünk az óriási sziklaszirt tetejéről a szurdok széle mentén átlós irányban, jobbról balra halad a festmény valódi témája, a horizonton magasodó vulkán felé. A pompás látvány akkora teret fog át, hogy a Cotopaxi szinte elveszik a tájban. Amint kirajzolódik előttünk a kürtőjéből áradó sötét füstcsóva, összeáll a teljes kompozíció. A festmény óriási mélységet mutat, és a kép szerkezete is mesterien épül fel. A természet döbbenetes erejű ábrázolása csaknem apokaliptikus látványt vetít a szemünk elé, ám a festmény annyira precíz és kiegyensúlyozott, hogy nem marad kétségünk afelől, hogy a művész a valósághoz hűen állította elénk ezt a monumentális tájképet.

Művészi kapcsolat

Frederic Edwin Church a nagy hatású amerikai tájképfestő, Thomas Cole (1825–1870) egyetlen tanítványa volt. Cole alapította meg az első amerikai festőiskolát, a Hudson River Schoolt, mely később kapta nevét. Tanítványát úgy jellemezte, hogy „ő rajzol a világon a legjobban” – és Church ekkor még 20 éves sem volt.