Leány kék karosszékben

Természetes és őszinte

Mary Cassatt 1877-ben telepedett le Párizsban anyjával és nővérével, s megihlette otthoni környezete. Számos bensőséges portrét festett mindennapi tevékenységeiket végző, közeli hozzátartozóiról. A modellt ülők póza mindig természetes, a nőket könnyed helyzetben ábrázolja, mintha mit sem sejtenének a művész jelenlétéről. Gyakran munkájukba mélyednek, például kötögetnek, varrnak, vagy, ahogy A Figarót olvasó nő című képen, újságot olvasnak. E festményen a művész anyja látható, s ugyanabban az évben készült, mint a Leány kék karosszékben, híven tükrözi Cassatt azon képességét, hogy tárgyilagosan figyel, mégis meghitt portrét készít. Egy férfi művész leselkedőbb tekintetének nyoma sincsen; Cassatt női portréin úgy érezzük, hogy a modellt ülőket éppen akkor pillantja meg a festő.

A Leány kék karosszékben című kép 1878-ban készült, s a modell a francia művész, Edgar Degas barátainak kislánya. Mary Cassatt így nyilatkozott: „Szeretek gyermekeket festeni. Olyan természetesek és őszinték.” E kép láttán a szemlélőnek is az az érzése, hogy Mary Cassatt a gyermek személyiségének mesterkéletlenségét akarja kifejezni, és a lehető legtermészetesebbnek festi meg.

Ajándék Washingtonnak

A Leány kék karosszékben vélhetően a Negyedik Impresszionista Kiállításon került bemutatásra 1879-ben – Kisleány portréja címmel –, amikor Cassatt számos munkáját bocsátották közszemlére. A Leány kék karosszékben című képet a párizsi műkereskedő, Ambroise Vollard vásárolta meg a művésztől. 1963-ban a műgyűjtő Mr. és Mrs. Mallon vette meg, majd húsz évvel később a Washington D. C.-ben lévő National Gallery of Artnak ajándékozta, ahol ma is látható.

Kék tanulmány

1878-ra, amikor a Leány kék karosszékben is készült, Cassatt már kifejlesztette határozott, szabad ecsetkezelését, amely jól látható a mintás kék karosszéken és a leány csipkés ruháján. Ez az impresszionistább stílus még inkább kibontakozott Cassatt 1880-as munkái során, egészen az 1890-es évekig, amikor a tömörebb formák és erősebb kontúrok felé fordult. A kék karosszékek határozott színükkel uralni igyekeznek a portrét, míg a mintákon a színek hevenyészett, energikus ecsetvonásai már-már életre keltik a szövetet.

A fény kiemeli az előtérben lévő formákat és tárgyakat, s szinte úgy tűnik, mintha az a leány ruhájából áradna. A skót mintás anyag a gyermek dereka körül sötétebb háttérszínt kap, de a sárga, kék, zöld és különösen az élénkpiros kockás vonalakat a művész sűrű, merész ecsetvonásokkal festette meg. Cassatt kiskutyája, amely a gyermek melletti karosszékben szundikál, néhány gyors ecsetvonással készült, és egy szeretett kutya bájos, jól megfigyelt tanulmánya lett.

Kompozíció

A Leány kék karosszékben című képen Degas hatása fedezhető fel. Cassatt e kompozícióján egyfajta aszimmetriával kísérletezik, amely Degas-ra volt jellemző; a tárgyat tudatosan nem a középpontba helyezte. Az érdekes, kék mintás bútorok, amelyek egymáshoz képest kínosan elrendezettnek tűnnek, teljesen kitöltik a képet. A háttérben álló bútor elfoglalja az üres teret, a leány és a kutya pedig egymás mellett ül külön karosszékben, és a szemlélő felé hajlik. A leány karosszékének szöge különösen előretolja a kép tárgyát, hogy ily módon magára vonja figyelmünket.

A festmény látványa nem mondható megszokottnak, ezt fejezi ki a leány szokatlan testtartása is. Bal karja furcsán hajlik, ahogy tarkóját támasztja, s lábainak hajlása ugyancsak esetlennek tűnik. A leány sötét szemének titokzatos kifejezése érthetővé válik, ahogy elnyúlik kék karosszékében, s valamilyen láthatatlan tárgyra szegezi tekintetét. A csinosan felöltöztetett gyermeket bizonyára szülei hozták a művész otthonába egy portréra, s nyilvánvalóan unja a pózolást. Mary Cassatt tökéletesen érti a gyermek érzéseit, s tárgyilagosan mutatja be a leány dacát, fesztelen viselkedését. A művész ábrázolásmódja korántsem szentimentális, csupán egy kisleány önkéntelen mozdulatainak igazi, beleérző megfestése. Bár a szemlélő a gyermeket nézi a képen, a festmény arányának és perspektívájának sikerül megváltoztatnia elképzeléseinket, s azt sugallja, hogy ez valójában a gyermek nézőpontja.