Newton

Képzett rézmetsző

A Newton című kép csak egyike volt annak a 12 festményből álló sorozatnak, amelyet 1800 táján készített Thomas Butts tisztviselőnek, aki hosszú évekig állandó patrónusa volt. William Blake képzett rézmetszőként számos nyomatot készített könyvekhez, mint például Cervantes művéhez, a Don Quijotéhez.

Úgy tűnik, a sorozatot Blake hat ellentétpárként képzelte el, s a Newton című metszet valódi jelentése is érthetőbbé válik, ha ellentétével, a Nabukodonozorral együtt szemléljük. Ez a kép stílusában hasonlít a Newtonra, de ezen egy vad tekintetű, hosszú hajú, izmos embert látunk, aki láthatóan egy barlang fogságába esett, s állatias ereje már fogytán van. Az Ószövetségben, Dániel könyvében Nabukodonozor megépítette Babilont, és önmagát Isten fölé helyezte – Isten büntetése az volt számára, hogy megbolondult. Amennyiben Blake Nabukodonozorja az értelem elvesztését ábrázolja, úgy Newton a megtestesült értelmet mutatja be. Amíg Newtont – a legfőbb racionalistát – általában zseninek tartják, Blake negatívabb képet festett róla. Elismerte a tudós intellektusát, de szerinte Newtonnak igen korlátolt, egyoldalú látásmódja volt. Blake önmagát „négyszeres látnoknak” tartotta, s ez alatt egy valóban sokoldalú egyént, azaz az ember négy alapvető aspektusát értette: a testet, az értelmet, az érzelmet és a képzeletet. Blake úgy gondolta, Newton próbálta megmagyarázni a fizikai világ működését, de számításaiból kihagyta Istent, s e tévedését a művész nem tudta megbocsátani.

A dátum körüli vita

A Newton két ismert metszet egyike ugyanarról a lemezről, amelyet Blake tollal, tintával és akvarellel fejezett be. Még mindig van némi vita a metszet készítésének dátumát illetően. Jóllehet a képen szereplő monogram „1795 WB inv. (készítette)”, mégis valószínűbbnek tűnik, hogy e metszetet később rajzolták meg vagy fejezték be, ugyanis erre a változatra inkább Blake következő tíz évének vonalas stílusa jellemző. Blake több munkája, köztük a Newton és a Nabukodonozor is a Tate Britainben található.

Blake, a látnok

William Blake a valóságtól elrugaszkodott, misztikus művész volt, aki azt állította, hogy látomásai vannak. Elutasította a természet utáni rajzolást, nagy hatású műalkotásai hihetetlen képzeletének szüleményei. Blake hitt abban, hogy művészként Istentől kapott intuíciót, hogy elkészítse e kivételes alkotásokat. Máig vitatják Blake pontos technikáját, amellyel e 12 híres nagy, színes nyomatot elkészítette, köztük a Newtont is. Blake metszetkészítő módszeréről kortársa, Frederick Tatham így számol be: „[Blake]… fogott egy közönséges vastag papírlemezt, és valamilyen sűrű tintával vagy festékkel vastagon felvázolta tervét. Aztán olajfestéket vitt rá, olyan arányban keverve, hogy jól kenhető legyen. Utána vázlatosan, gyorsan festett, hogy egyik festéknek se legyen ideje megszáradni. Majd erről készített nyomatot papírra, amit még színezett akvarellel, és ha új nyomatot akart készíteni, akkor átfestette a kontúrokat a papírlemezen.”

Blake tudományos nézete

A Newton című kép a híres tudóst ábrázolja, amint előregörnyedve mér egy körzővel. A képet szemlélve egy rendkívüli intelligenciájú, állhatatos embert látunk, amint egy matematikai problémával küzd. Blake azonban arra ösztönöz minket, hogy felismerjük Newtonról kialakított látásmódjának szimbolikáját is. Blake vizuális nyelvezete szerint a figura lefelé hajló, összekuporodó, mezítelen teste kétségbeesett testtartásról árulkodik; feje lejjebb van, mint görbülő hátának íve.

A görnyedő alak csőlátását hangsúlyozza az, ahogy tekintete követi a körző egyik szárának vonalát. Van számos egyéb egyenes vonal is, amelyek a rugalmasság hiányát érzékeltetik, például a csaknem természetellenesen szabályos háromszög is, amelyet Newton sziklába vájt széken lévő végtagjai alkotnak. A körző a materializmus szimbóluma, bár a művész Az örökkévaló című (1794) színes nyomatán is alkalmazta, amelyen Isten forgatja a teremtést bemutató jelenetben. A Newton című képen Blake a hiábavalóságot próbálja kifejezni, ahogy a görnyedő alak a mérhetetlent próbálja megmérni. William Blake a tudós képzelőerejének és érzelmeinek hiányát akarta hangsúlyozni, mely tulajdonságokat a művész egyformán fontosnak tartott, ám a tudósból a magyarázat céltudatos hajszolása közben eltűntek.

A festmény története

Blake 1795-ös nagy színes nyomatai csak néhány példányban készültek, és életében rosszul keltek el. Ez a Newton a 20. században W. Graham Robertson festő és gyűjtőé volt, kora legnagyobb Blake-gyűjtőjéé, aki 1939-ben más művekkel együtt a Tate Gallerynek ajándékozta. A rajzai fölé hajoló tudós képe később Eduardo Paolozzi óriási bronz Newton-szobrát ihlette, amelyet 1997-ben a British Library előtt avattak fel.