Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése

Niagara-vízesés

William Morris Hunt · Realizmus és akadémizmus

Művész: William Morris Hunt (1824–1879)
Dátum: 1878
Méretek: 158 x 252 cm
Technika: Vászon, olaj
Helyszín: Williams College Museum of Art (WCMA), Williamstown, Massachusetts, USA

William Morris Hunt amerikai tájkép- és portréfestő, a művészeti élet egyik befolyásos alakja volt, aki segített megismertetni az amerikai közönséget híres francia festők, mint Millet, Courbet, Daubigny és Rousseau alkotásaival. A XIX. század közepén Boston legjelentősebb művészeként újraértelmezte a francia alkotók stílusát, és megfestette a Niagara-vízesés című képét, amely Észak-Amerika egyik természeti csodájának félelmetes erejét mutatja meg.

A vízesés varázslata

1878-ban William Morris Hunt lánytestvérével Niagarában töltötte vakációját, közel a híres vízeséshez. A nyaralást pihenésnek szánta, de annyira megbabonázta a Niagara-vízesés, hogy elhozatta festőfelszerelését bostoni lakásából. Nagyjából egy hónapig maradt a zuhatagnál, s közben különböző nézőpontokból, változatos technikákkal, szénnel, pasztellel és olajjal örökítette meg ezt a monumentális természeti erőt. Niagarai tartózkodása idején a művész felkérést kapott az Albany Állami Kapitólium törvényhozási termébe szánt festmények elkészítésére. A két nagyméretű kép egyikeként a Niagara-vízesést ajánlotta, de elutasították.

Óriási vászon

Noha William Morris Huntot elsősorban portréfestőként ismerték Bostonban, a Niagara-vízesésről készített tanulmányai révén lehetősége nyílt belekóstolni a tájképfestészet élvezetes világába. A lélegzetelállító környezettől inspirált Hunt éreztetni akarta a hatalmas vízesés arányait, ezért két óriási méretű, egyenként 1,5 x 2,5 méteres vászon festéséhez kezdett hozzá, a legnagyobb festőállványon készült munkáihoz.

Művészeti tanulmányok

A Harvard Egyetem hallgatójaként William Morris Hunt tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott. Elhatározta, hogy szobrász lesz, és Párizsba ment továbbtanulni, de itt azután, hogy megihlette Thomas Couture akadémikus festő A solymász (1845) című képe, rátalált igazi hivatására, a festészetre. Hunt a festő-tanár Couture tanítványa lett, az 1850-es években pedig Jean-François Millet-t kísérte el vidéki alkotóútjaira, Barbizon környékére.

Élénk ecsetkezelés

Hunt, akire nagy hatással volt a barbizoni iskola, 1855-ben hazatért Amerikába. Az ókori és más történelmi témákhoz igazodó stílus kötöttségeitől mentes francia festők friss szemléletmódot hoztak a festészetbe, ami Huntra nagy hatással volt, s a Niagara-vízesést felszabadultabb stílusban festette. Couture közvetlenül, előzetes ceruzavázlat nélkül festett a vászonra. Ez lenyűgözte Huntot, aki lelkesedéssel mutatta be a drámai hangulatú tájat a Niagara-vízesésen, rétegesen felvitt energikus ecsetvonásokkal érzékeltetve a kavargó víztömeg által keltett természeti hatásokat.

Azonos nézőpont

Hunt több különböző tanulmányt készített a Niagara-vízesés legnagyobb zuhatagáról, amely a kanadai oldalon található, de ehhez a festményéhez egy látványos nézőpontot választott a Table Rock nevű szikla tetején. Érdekes módon amerikai művészkollégája, Frederic Edwin Church majdnem ugyanerről a helyről festette Niagara című képét 1857-ben. Church hatalmas méretű vásznát a kritika és a közönség egyaránt nagy elismeréssel fogadta első bemutatója alkalmával. Hunt bizonyára csodálattal tekintett Church nagyszerű alkotására, de kicsit furcsa, hogy ennyire hasonló képet próbált alkotni.

Eltérő ábrázolásmódok

Church varázslatos hangulatú Niagarája bővelkedik a finom részletekben, a felhős égbolttól kezdve a vízesés sötét, meredek partján át a szivárvány ívéig. Hunt ábrázolása talán közvetlenebb; bevonja a nézőt a 800 méter szélesen robajló kanadai zuhatag fehér habokban tobzódó gyönyörűséges világába. A kép bal alsó negyedéből kiinduló hosszú átló csaknem kettészeli a képet. A meredély szegélyének patkóra emlékeztető alakja a perspektíva miatt egy hatalmas fehér nyíllá szűkül, ahogy a vízesés túlsó partja követi a horizont síkjának vonalát. A vízesés ködös, párás környezetét óriási energia és fény tölti be. A festmény érzékletesen ábrázolja a természet zabolázatlan erejének magasztos drámáját.

Családi adomány

A Niagara-vízesés kezdetben Hunt fő patrónusa, John Murray Forbes tulajdonában volt, a művész több más Niagara-képével együtt. A festmény 1961-ig a család birtokában maradt, majd adományként a massachusettsi Williamstown városában található Williams College Museum of Art gyűjteményébe került, ahol ma is látható.

Művészi kapcsolat

William Morris Hunt párizsi évei alatt, 1852-ben ismerkedett meg a befolyásos francia festővel, Jean-François Millet-vel (a képen). Millet friss, naturalisztikus stílusban festette tájképeit; alakjai nehéz munkát végző parasztok, akiket hétköznapi helyzetekben ábrázolt. Millet több más hasonló felfogású művésszel rendszeres kirándulásokat tett a fontainebleau-i erdő szélén fekvő Barbizon nevű kis faluba. Hunt szoros barátságot kötött Millet-vel, s a két művész az 1850-es évek elején együtt utazott festeni Barbizonba. Hunt 1855-ben tért haza Amerikába több barbizoni festménnyel, és nagy szerepet játszott a francia iskola elismertetésében a bostoni társadalmi körökben.

Az Albany Állami Kapitólium épülete
A Harvard Egyetem a XIX. században
Thomas Couture
Frederic Church: Niagara

További művek: William Morris Hunt

A művészről →