Lángoló június

Klasszikus eszmény

A klasszicizmus angliai visszatérésében szerepet játszó mozgalom egyik vezéralakjaként Leighton a szépség eszményképe felé fordult. Stílusa tökéletesítéséhez az ókori görög szobrászathoz és építészethez nyúlt vissza, témáit gyakran a mitológiából merítette. 1895-ben, a Lángoló június feltételezett elkészülte idején Leighton 65 éves volt, szívbetegségben szenvedett, s élete vége felé járt (a következő évben meghalt). A festmény ugyanakkor tele van élettel és elragadó szépséggel. Leighton közel 30 évvel korábban, 1867-ben járt először Görögországban, és számos hasonló stílusú képet festett, de alighanem a Lángoló júniussal sikerült a legkifejezőbben ábrázolnia a női szépséget egy alvó Vénusz alakjában.

Elveszett remekmű

A Lángoló június 1895 körül keletkezett, első bemutatására a londoni Királyi Akadémián került sor. A kép nem talált vevőre, és a család megtartotta magának a művész haláláig, azaz a következő évig. Ezután jó darabig nem követhető nyomon a festmény sorsa, csak az 1930-as években bukkant fel újra London Mayfair kerületének egyik fodrászüzletében. Ezt követően megint eltűnt, majd 1962-ben fedezték fel ismét egy bontás előtt álló londoni ház egyik helyiségének lambériája mögött. Az 1960-as évek elején a viktoriánus műtárgyak nem voltak éppen divatban, a festmény súlyos, görög oszlopokat idéző keretét többre tartották, mint magát a műalkotást, ami még alacsony kikiáltási áron sem talált vevőre egy aukción. A Lángoló júniust végül Luis A. Ferré, Puerto Rico későbbi kormányzója vásárolta meg a Puerto Ricó-i Ponce városában található Museo de Arte számára, ahol jelenleg is látható.

Viktoriánus Vénusz

A Lángoló június modellje Dorothy Dene volt, aki gyakran felbukkan Frederic Leighton képein. Leighton kényelmes pózban ábrázolja modelljét, csaknem álomszerűen, a művész klasszikus eszményképe ölt testet. A képen érdekes hideg-meleg egyensúly látható. Leighton alaposan megfigyelte és hűvös eleganciával festette le modelljét, a festmény ugyanakkor melegséget is áraszt: maga a cím, Lángoló június is erre utal, a ruha tüzes színei pedig fokozzák az érzést.

A modell feje fölött a lenyugvó nap fénye verődik vissza a tenger vizén. Nem tudhatjuk biztosan, hogy igazi tenger-e, vagy csak egy festmény a háttérben – a kompozíció felső részének díszes sávja mindenesetre egy képkeretnek látszik. A vízen megcsillanó nap sugarai viszont mintha dicsfénnyel öveznék az alvó modell fejét, talán egy újabb utalásként a festmény titokzatos alakjára, az érzéki istennőre.

Bársonyos és pazar

Kifogástalan technikájú, bársonyosan sima ecsetvonásaival Leighton egy csodálatosan kiegyensúlyozott kompozíciót alkotott modelljéről, egy alvó viktoriánus Vénuszról. Az általa annyira kedvelt görög szobrokon látható ruhák hullámzó redőit mesterien ültette át saját vásznára, és egyúttal mozgalmasságot vitt a képbe, amelyet oly nehéz megjeleníteni egy rideg kőtömbön. A leomló narancssárga selyem gyűrődéseinek virtuóz ábrázolása maga a tökély. A narancssárga árnyalatai úgy váltakoznak, ahogy a ruha rásimul a modell bőrére vagy ráncolódva visszahajlik, amikor is teltebb színezetet kap.