Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Szeplőtelen fogantatás
Bartolomé Esteban Murillo · Barokk és holland aranykor
- Művész
- Bartolomé Esteban Murillo (1617–1682)
- Dátum
- 1660–65 között
- Méretek
- 206 x 144 cm
- Technika
- Vászon, olaj
- Helyszín
- Museo del Prado, Madrid, Spanyolország
Bartolomé Esteban Murillo a XVII. századi spanyol festészet aranykorának egyik legkiemelkedőbb alakja volt Velázquez és Zurbarán mellett. Saját kora számos művészéhez hasonlóan, beleértve El Grecót és honfitársát, Velázquezt, ő is megfestette a szeplőtelen fogantatást, Szűz Máriát. Ehhez a témához időről időre visszatért, ahogy megpróbálta megalkotni a tökéletes képmást – az itt látható Szeplőtelen fogantatás című festménye az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású Szűz Mária-ábrázolása.
A Szeplőtelen Szűz Mária
A Szeplőtelen fogantatás egyike a mélyen katolikus Murillo számos vallási tárgyú képének; ide tartozik például az Utolsó vacsora és a Rózsafüzéres Madonna is. Ez a festmény csak az egyik változata a szeplőtelen fogantatás témájában készített festményeinek. A kifejezés arra a római katolikus hittételre utal, amely szerint Szűz Mária szeplőtelenül, vagyis eredendő bűn nélkül fogant. Ezt gyakran – tévesen – Jézus fogantatására vonatkoztatják, de a „szeplőtelen” Szűz Mária az, aki részesült ebben az isteni kegyelemben.
Ismeretlen eredet
A Szeplőtelen fogantatás című kép keletkezési idejét nem ismerjük. Számos művészettörténész az 1660-as évek közepét jelöli meg lehetséges időpontként, mások ennek az évtizednek az elejéről származtatják az alkotást. A festmény újabb kori történetével kapcsolatban sem egyeznek a vélemények, mivel a képet a XX. század közepéig helytelenül egy másik változatként katalogizálták. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a Szeplőtelen fogantatásnak ez az ábrázolása – amelyet a többi hasonló témájú képtől az Escoriali szeplőtelen fogantatás címmel különböztetnek meg –, a XVIII. század végén az Escorialban található Casa del Principe palotában kapott helyet. Napjainkban ez a népszerű vallásos tárgyú kép, Murillo többi Szűz Mária-festményével együtt, a madridi Prado Múzeumban tekinthető meg.
Sevillai mester
Murillo rajzai, beleértve vázlatait és tanulmányait, jól illusztrálják a sevillai festő mesteri, virtuóz technikáját. A művész több különböző szerkezetű rajzvázlatot is készített a Szeplőtelen fogantatáshoz; ezekből alkotta meg a végső művet. A Szűz Mária és az angyalok e szívből jövő ábrázolásán Murillo egy olyan jellegzetes stílust alkalmaz, amely „estilo vaporoso”, azaz „páraszerű technika” néven ismert. A művész leheletfinom ecsetvonásokkal viszi fel a festéket, amely a felhők és az alakok lágy összeolvadását eredményezi a háttérben; ezzel légies, nem evilági hangulatot ad festményének. A szép, fiatal Szűz Mária hosszú haja beleolvad a háttérbe, míg a felette lebegő angyalok mintha feloldódnának a világos, vattaszerű felhőkben.
Vallásos képek
Murillo követte a korabeli befolyásos sevillai művész, Francisco Pacheco 1649-ben megjelent Arte de la pintura (A festés művészete) című művének útmutatásait a vallási tárgyú festmények képmásaival és szimbólumrendszerével kapcsolatban. Ennek alapján Szűz Mária fehér ruhája a tisztaságot, kék köpenye a mennyországot jelképezi. Az őt körüllengő, ovális formájú mennyei fény szintén megfelel a kor stílusának. A Szeplőtelen Szűz felhők és angyalok emelvényén áll, vagy inkább lebeg. Néhány angyal játékos kézmozdulattal úgy érinti meg, mintha az édesanyjuk lenne. A lábai alatt látható fényes fehér holdsarló képét más művészek szintén alkalmazták alkotásaikon, mint például Velázquez, Pacheco egykori tanítványa, és maga a mester, Pacheco is.
Az áhítat látomása
A festmény látomásszerű megjelenítése ellenére Szűz Mária hús-vér alak. A művész teljesen szemből, fiatalsága és szépsége teljében ábrázolja a nővé váló ártatlan lányt. Murillo szelíd arckifejezéssel jeleníti meg Máriát, ahogy sötét szemét a mennyek irányába emeli. Alakja fiatalabb, derűsebb és bájosabb, mint Murillo azonos témájú, […]ban készült más képein. A művész híres alkotása, az 1678-ból származó Soult-féle szeplőtelen fogantatás alighanem ugyanazt a modellt mutatja be, de legalább egy évtizeddel később, jóval érettebb és nőiesebb vonásokkal.
Bájos angyalok
A kompozíció középpontjában természetesen a világoskékben ábrázolt Szűz Mária sugárzó képe áll, de az angyalokat is csodálatos szépséggel ruházta fel a művész. A kép felső részén látható angyalok kevésbé láthatóak, mint az alsók, hogy ne vonják el a figyelmet Szűz Máriáról. A liliomokat tartó angyal egyenesen kitekint a vászonról, míg a három rombuszalakzatba helyezett alak játék közben látható a festmény jobb alsó negyedében. Az egyik angyal felfelé néz, egy másik pedig felemeli a bal kezét, amely Szűz Mária imádkozó kezeivel és sötét szemeivel együtt szintén felfelé, a mennyek irányába mutat.
- Velázquez és a Szeplőtelen fogantatás
- Prado Múzeum
- Murillo: Soult-féle szeplőtelen fogantatás
