Buborékok

Megindító festmény

Több évtized művészi sikerei után Millais hihetetlenül jómódú és híres festőnek számított, amikor 1886-ban megfestette a Buborékokat. Tehetős patrónusai megrendelésére készült művei gazdaggá tették, ám ezek a képek soha nem sugározták azt a melegséget, mint a gyermekekről készült festményei. Millais a Buborékokat nem megbízásból festette. Játék közben figyelte meg gyönyörű négyéves unokáját, Willie-t; vágya a gyermeki lélek megragadása volt.

Halhatatlan gyermekek

Millais rajongott a gyerekekért, feleségével, Effie-vel nyolc gyermekük született boldog házasságuk során. Millais legkedveltebb festményein gyakran felbukkannak gyerekek, így az Ébredésen (1865) második leánya, Mary, a The Little Speedwell's Darling Blue (1891–92) című képén unokája, Phyllis. Ide sorolható még a Cherry Ripe is, amely a Buborékokhoz hasonlóan rendkívül népszerűvé vált, amikor reprodukciói bejárták a világsajtót. A viktoriánus korban a gyermekek a tisztaságot szimbolizálták, de az akkori magas gyermekhalandóság miatt a kép keserédes hangulatot árasztott. Millais azonban alighanem a XVII. századi holland festőkkel próbált versengeni, akik a buborékokkal az élet törékenységét és mulandóságát illusztrálták.

A Buborékok története

Millais eladta a festményt – és ami talán még fontosabb, annak szerzői jogait – a népszerű és nagy olvasóközönséggel rendelkező újság, a London Illustrated News tulajdonosának, William Ingramnak, és a Buborékok különleges, színes nyomata meg is jelent a magazin 1887-es karácsonyi kiadásában. Az újság még fel sem bukkant a standokon, mikor a képet 2200 fontért megvásárolta az A.&F. Pears nevű szappangyártó cég. A reklámozás akkoriban új és fellendülőben lévő iparág volt, a Pearsnek pedig komoly konkurenciát jelentett a piacon a Lever Brothers.

A Pears a gyermekkor tisztaságának fogalmával akarta összekapcsolni szappanjait, és egy híres művész festménye hatásosan emelte termékei reklámozásának színvonalát. A buborékok mellé a Pears Soap utólag a képbe illesztett egy hasonlóan átlátszó szappant is, ami a kor nagy újdonságának számított. A hirdetés hatalmas sikert aratott, és még manapság, egy évszázaddal később is a leghíresebb reklámplakátok közt tartják számon. Ennek köszönhetően ez lett Millais valószínűleg legismertebb munkája.

A festmény évekig a Pears Soap székhelyén maradt, bár a céget végül 1914-ben felvásárolta nagy riválisa, a Lever. A Buborékok jelenleg és a közeljövőben a Lady Lever Art Gallery kiállításán tekinthető meg.

Viták

Miután eladta festménye szerzői jogait, Millais nem irányíthatta műve sorsát, bár a Pearsnek minden változtatást egyeztetnie kellett vele. A művész elszörnyedve vette tudomásul a szappan beillesztését a képbe, de a nyomatok minősége láttán kiengesztelődött. Heves támadások érték a festőt, hogy „eladta magát a reklámiparnak”, és a kedélyek a halála után sem csillapodtak. Az alkotót és festményét mai napig a kereskedelmi szellemmel azonosítják, ám Millais csupán kikövezte az utat azon művészek serege előtt, akik követték példáját.

Új módszerek alkalmazása

Van abban valami ironikus, hogy egy festő, aki annyira érdeklődött az iparosodás előtti középkor iránt, a saját kora technológiáját, nyomdagépeket vagy a fotográfiát alkalmazta legújabb munkái megalkotásához és terjesztéséhez. Noha nem akarta az emberek tudomására hozni, Millais (és több más művész) fényképeket használt jelenetei részleteinek ábrázolásához, és ezek a fotográfiák különösen nagy segítséget jelenthettek egy izgő-mozgó gyermek megörökítésénél.

A Buborékok megalkotásának történetét egy fiatal hölgy, a későbbi híres írónő, Beatrix Potter naplóbejegyzéséből ismerjük. Ebben leírja, hogy Millais felkereste apját egy fotográfia elkészítése ügyében, amire szerinte szüksége volt, hogy segítse munkáját. Millais elmondta, hogy össze akarja hasonlítani a fényképet a valósággal, hogy lássa, mit rontott el kompozícióján, és hozzátette: „tudja, egyáltalán nem tudok festeni.”