Édouard Manet

Manet-t széles körben az impresszionizmus atyjának tekintik, bár ez inkább az élet realisztikusabb ábrázolására és a mozgás érzetének megteremtésére irányuló törekvése mellékhatásaként értelmezhető. Manet már pályája kezdetén felismerte, hogy a nézőnek lehetetlen a jelenet összes részletét egy időben befogadnia, helyette csupán színfoltokra leegyszerűsített képet lát, „impressziókat”, amelyeket a szem értelmez és megformál, ahogy a különböző pontok között ugrál. Manet figyelmen kívül hagyta, amiről tudott, és csak azt festette, amit látott. Ennek tökéletes példája A longchampi lóverseny (a képen) című alkotása, amelyen a nézők egy élénk, gomolygó tömeggé redukálódnak, míg a vágtató lovak kétlábú, homályos foltokként jelennek meg.

A festmény oldalán: Zene a Tuilériák kertjében

A lázadó művész hírében álló Édouard Manet-ról fontos tudni, hogy felső középosztálybeli családból származott. Az elegáns világfi mindig a hagyományos megbecsülési formák után vágyott, és úgy tartotta, a művészeknek arra kell törekedniük, hogy a Szalonban állítsanak ki. A Reggeli a szabadban megfestése idején halt meg édesapja, egy idős köztisztviselő, aki ellenezte fia választott mesterségét. Manet ettől kezdve szabadon kísérletezhetett festményein a családi kritikák és a más művészeket akkoriban sújtó pénzügyi nehézségek veszélye nélkül.

A festmény oldalán: Reggeli a szabadban

Édouard Manet (1832–1883) párizsi festő a Reggeli a szabadban és az Olympia című képeivel botránkoztatta meg kortársait. Anélkül, hogy valaha velük együtt állított volna ki, az impresszionisták példaképe volt.

A festmény oldalán: Olympia