James McNeill Whistler
1834–1903 · Szimbolizmus és szecesszió
Életrajz
James McNeill Whistler (1834–1903) Párizsban és Londonban élő amerikai művész, az esztétizmus és a „művészet a művészetért” jelszó vezéralakja volt. Leghíresebb műve édesanyjának portréja.
Az életéből
James Whistlerből talán soha nem lett volna művész – kadét volt West Pointban, New Yorkban 1851-től 1854-ig –, de nem sikerült képesítést szereznie, így nem sokkal ezután Franciaországba, Párizsba költözött. A hóbortos amerikai kivándorló először Párizsban, majd Londonban élt, s azzal vált híressé, hogy magáévá tette a „művészet a művészetért” elvet. Élcelődő szellemességével, Oscar Wilde barátjaként a különc, éles nyelvű Whistlernek sikerült sok embert elidegenítenie magától. Az Előadás tíz órakor (1885) és Az ellenségszerzés finom művészete (1890) című munkáiban a művészetről írt. Elmagyarázva a művészet a művészetért gondolatba vetett hitét, így írt: „A művészetnek egymagában kellene állnia, s a szem és fül művészi érzékéhez folyamodnia anélkül, hogy összezavarnánk érzelmekkel, melyek tökéletesen idegenek számára.”
A festmény oldalán: Kompozíció szürkében és feketében No. 1 (A művész anyjának portréja)
Whistler nagy súlyt fektetett a munkáihoz szükséges anyagok kiválasztására. Számos velencei pasztellképe, köztük a Vihar, naplemente minőségi barna pasztellpapírra készült, amelyből elutazása előtt kapott egy adagot ajándékba Thomas Way londoni nyomdásztól. Alkotói termékenységének köszönhetően hamarosan újabb lapokra volt szüksége. Egy leleményes angol művész révén jó néhány színes papírt talált egy velencei raktárban. Ezért a várost ábrázoló későbbi pasztellképei élénk rózsaszín, sárga és kék lapokra készültek. Whistler két készletet használt: az egyik doboz a kedvenc, érdekes színű, kisebb krétadarabjait tartalmazta, a másik dobozt pedig legfontosabb képeihez tartotta fenn.
A festmény oldalán: Vihar, naplemente
