J. M. W. Turner

Turner gyakran hivatkozott festményeire úgy, mint „gyermekeire”. Az egész életében híres festő nem volt hajlandó eladni kedvenc képeit, így például a Téméraire hadihajót sem. Művészi pályájának már korai szakaszában elkezdte visszavásárolni korábban eladott munkái nagy részét. Zsenialitásának tudatában saját alkotásait a brit nemzeti örökség fontos részének tekintette, és küzdött azért, hogy együtt tartsa őket. 1984-ben egy tekintélyes díjat neveztek el a művészről. A kitüntetés alapítóinak, a Tate Gallery's Patrons of New Art tagjainak azért esett Turner nevére a választásuk, mert ő volt az egyik legnagyobb brit festő, és mindig szeretett volna díjat létrehozni fiatal művészek számára.

A festmény oldalán: A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzén

J. M. W. Turner (1775–1851) Anglia legnagyobb romantikus festője volt. Fénybe, színbe és légkörbe oldódó táj- és tengeri képei az impresszionizmust és az absztrakt művészetet előlegezték.

A festmény oldalán: A rabszolgahajó (Rabszolgakereskedők a halottakat és haldoklókat a tengerbe dobják)

Joseph Mallord William Turner (1775–1851) brit festő a romantikus tájkép nagy mestere volt. Viharokat, tengereket és egeket ábrázoló vásznai szabadságukkal a modern festészetet előlegezik meg.

A festmény oldalán: Hóvihar – Gőzhajó egy kikötő bejáratánál

J. M. W. Turner már nagyon fiatalon rákapott a festészetre, 1789-ben beiratkozott a Királyi Akadémia iskolájába, és ott állította ki első vízfestményét, Kilátás a lambethi érseki palotából címűt, mindössze tizenöt éves korában. Az 1790-es évek során egy bizonyos Dr. Thomas Monrónak dolgozott: J. R. Cozens topográfiai munkáinak másolatait színezte ki, ami kiváló alapokat adott a vízfesték későbbi alkalmazásához. Noha Turner egész életében hű maradt a vízfestékhez, 1796-ban elkészítette első olajképét, a Holdfény: Millbanki tanulmányt.

A festmény oldalán: Táj szivárvánnyal