William-Adolphe Bouguereau

Bouguereau egyszerűen imádott festeni. „Minden egyes nap nagy örömmel megyek a műtermembe, és esténként, amikor a sötétedés miatt be kell fejeznem a munkát, alig várom a következő reggelt, hogy újra kezdhessem.” A kemény munka kifizetődőnek bizonyult, mivel kitüntetések özönével árasztották el. A Francia Akadémia örökös tagjának választották, ugyanebben az elismerésben részesült a Holland és a Belga Akadémia által. Halála előtt nem sokkal a Becsületrend főtisztjévé nevezték ki. Boldogságát és sikerét azonban magánéleti gyászok árnyékolták be. Öt gyermeke közül négy meghalt, feleségét, Nellyt 1876-ban vesztette el. Ebben az évben festette a Pietàt (a képen), Krisztus halálának szívszorítóan személyes ábrázolását, amellyel 16 éves fia, Georges halálára emlékezett. (2010 júniusában a kép 2,77 millió dollárért kelt el egy aukción; ez volt a második legmagasabb összeg, amit addig egy Bouguereau-festményért fizettek.)

A festmény oldalán: A Tánc

Az 1896-os év mérföldkőnek számított Bouguereau életében: februárban veszítette el édesanyját, akit illően meggyászolt, majd júniusban feleségül vette Elizabeth Gardnert. (A menyasszony az alkalomhoz illően fekete-fehér ruhát viselt.) Addigra azonban már túl volt művészete csúcsán, 1892-ben be is vallotta a korábbi házasságából származó lányának, Henriette-nek, hogy „egyre nehezebbnek találja a festést.” Bouguereau élete végéig a fiatal művészek rendíthetetlen támogatója maradt, mindig küzdött a jogaikért, hogy kiállíthassanak az éves Szalonokon. Ám a modernekre nem jutott ideje: „Manapság – magyarázta 1895-ben – a festők túl messzire mennek, ahogy a realista írók és novellisták is. Nem lehet megmondani, hol húzzák meg a határt.”

A festmény oldalán: Szilvák