Ez a festmény itt nem jeleníthető meg: még szerzői jogi védelem alatt áll, vagy nincs róla szabadon felhasználható reprodukció.
A művészről bővebben: WikipediaLa Place des Lices
Charles Camoin · Korai modern (fauvizmus, kubizmus, expresszionizmus)
- Művész
- Charles Camoin (1879–1965)
- Dátum
- 1936
- Méretek
- 60 x 75 cm
- Technika
- Vászon, olaj
- Helyszín
- Musée de l'Annonciade, St. Tropez, Franciaország
A XX. század első felében Charles Camoin egyike volt annak a sok francia festőnek, akik elözönlötték az ország déli részét inspirációt keresve az aranyszínű fényben, a nyugodt hangulatban és az élénk színekben, melyeket a vidék kínálni tudott. Camoin számára vitathatatlanul St. Tropez városa volt a mediterráneum koronájának ékköve, művészetének fókuszpontja, és itt is telepedett le az 1920-as években. Összesen több mint száz képet festett a meseszép városról és bájos kikötőjéről, melyek közül a La Place des Lices a legkiválóbbak egyike.
Fauvista kezdetek
A fauvisták, avagy a „Vadak” festőcsoportjának tagjai élénk, a természetesnél erősebb színek használatával törekedtek érzelmek kifejezésére munkáikon. E művészek – Henri Matisse, Maurice de Vlaminck, Albert Marquet, Camoin és mások – 1898-ban ismerkedtek meg egymással, amikor Gustave Moreau óráit látogatták a párizsi Szépművészeti Iskolában. Bár Moreau még abban az évben meghalt, Camoin hamar közeli barátságba került hallgatótársaival, és mérsékeltebb szemléletmódja ellenére általánosságban osztotta hozzáállásukat a túláradó színekhez és kifejezésmódokhoz. 1904-ben velük együtt állított ki a Függetlenek Szalonján, majd az Őszi Szalonon 1905-ben, és ezen az utóbbi tárlaton kapta a csoport a kissé lekezelő elnevezést. Belépve a terembe, ahol a munkáik voltak kifüggesztve, a köztiszteletben álló kritikust, Louis Vauxcelles-t annyira megdöbbentették a mértéktelenül eltúlzott, lázadó színek, hogy azonnal a „Vadak ketrecének” bélyegezte a helyiséget. A fauvizmus mozgalomként csak néhány évig maradt fenn 1904 és 1908 között, ám Camoin a későbbiekben is közeli kapcsolatot tartott fenn Matisse-szal és Marquet-val, személyes és művészi értelemben egyaránt, és soha nem veszítette el a színek iránti szenvedélyét.
A tájképfestészet szeretete
Camoin művészi pályája kezdetétől fogva lelkes csendéletfestő volt, de kitűnő portrékat is készített, ahogy azt a Marquet-ról és Matisse-ról készült festményei is tanúsítják. A tájképfestészetbe azonban csak később szeretett bele. Moreau 1898-as halálát követően Camoin és Marquet kimerészkedett Párizs utcáira, hogy szabadtéri – plein-air – jeleneteket fessen a városról. A következő évek során Camoin Matisse-szal és Marquet-val Dél-Franciaországba utazott, majd tovább, egészen Olaszországba és Marokkóba, és ezeken a napfényes tengerparti helyszíneken fedezte fel természetes vonzódását környezete káprázatos színeihez.
Időtlen helyszín
A napfényes St. Tropez központjának egyik fákkal szegélyezett tere, a Place des Lices nem sokat változott Camoin kora óta. A „Lices” név (jelentése küzdőtér) azt sugallja, hogy valamikor a IX–X. század környékén lovagi tornákat rendeztek itt, ám a tér mai kinézete az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor 12 platánfát ültettek el a területen. A húsz méter magas fák ma hét lombsátras árkádra osztják a teret, s a levelek között beszivárgó napfényben kiváló lehetőség nyílik szabadidős tevékenységek gyakorlására, mint például a golyózás, amelyet már több mint egy évszázada űznek itt. Charles Camoin 1936-ban pontosan ennek a jelenetnek volt a szemtanúja, s örökítette meg remekbe szabott képén. A verőfényes reggelen játékosok gyülekeznek kis csoportokban a tér árnyas fái alatt élénken elmerülve a golyózásban, és még élénkebben a beszélgetésben, mely egészen késő estig tart. A festmény rávilágít Camoin impresszionista jellegű finom fénykezelésére és atmoszférateremtésére, míg a gazdag mediterrán színek a „Vadak” művészcsoportjához tartozó korai kötődését idézik.
Stílusváltás
Ahogy a La Place des Lices című képe is mutatja, Camoin stílusa jelentős változáson ment keresztül 1918 után. E fordulat ugyanabban a novemberi időszakban következett be, amikor Camoin és Matisse meglátogatta az impresszionizmus nagyatyját, Pierre-Auguste Renoir-t. Az idős művész munkáitól elbűvölt és megihletett Camoin kezdett eltávolodni a fauvista hagyományoktól az impresszionista stílus irányába. A La Place des Lices című festményén ez az átmenet legnyilvánvalóbban a művészre jellemző határozott körvonalak eltűnésében nyilvánul meg, de tetten érhető a mesterkéltségtől mentes spontán kompozíción, a fák elmosódott képében, valamint gyors és szaggatott ecsetvonásaiban is, melyekkel a napfényfoltok játékában fürdő talajt ábrázolja a vásznán.
Sajátos vonzerő
Amikor a La Place des Lices című képét festette, Camoin Dél-Franciaországban élt. 1920-ban feleségül vette menyasszonyát, Charlotte Prost-t, majd a pár a következő évben St. Tropez-be költözött. Noha fenntartott egy műtermet Párizs Montmartre kerületében, Camoin élete további részében jobbára St. Tropez-ben élt és dolgozott, művészek hosszú sorához – Picasso, Van Gogh, Cézanne, Signac – csatlakozva, akiket elcsábított a város sajátos vonzereje. Utolsó éveiben portrékat, enteriőröket és csendéleteket festett, de mindenekelőtt csodálatos, fényben fürdő képeket a kikötőről, ahogy azt a tengerre néző műterméből látta.
Mestermű kapcsolat
Katonai szolgálata idején, 1901-ben Camoint Aix-en-Provence-ba vezényelték, ahol megismerkedett és összebarátkozott a visszavonultságban élő Paul Cézanne-nal (a képen). Camoin néhány hónapon keresztül naponta felkereste Cézanne-t, s ez idő alatt az idősebb festő segített kordában tartani szertelen színkezelését. A két művész egészen Cézanne 1906-ban bekövetkezett haláláig levelezett egymással, és Camoin a továbbiakban számos, a mentora által inspirált témájú képet festett, többek között fürdőzőkről és Cézanne leghíresebb motívumáról, a Sainte-Victoire hegyről.
- A Place des Lices ma
- St. Tropez az 1930-as években
- Gustave Moreau