A völgy ura

Fenséges patrónus

Viktória királynő közismert volt állatszeretetéről, Landseer pedig megfestette lovai és kutyái, beleértve a Dash névre hallgató kedvenc spánielje képmását. Élete során a művész jelentős támogatást kapott a királynőtől és Albert hercegtől, valamint több más gazdag patrónustól. A kor közízlése macskák, kutyák és majmok kedves, tréfás ábrázolása után áhítozott. Landseer nem esett a mai szemmel nézve ízlésromboló szentimentalizmus csapdájába, és vele született tehetsége révén sikeres művész tudott maradni. A völgy ura a XIX. század közepének legismertebb és legnépszerűbb képe volt. A festő számos metszetet is eladott munkáiról.

Skót szarvasbika

A romantikus író, Sir Walter Scott jelenthette az eredeti inspirációt Landseer számára A völgy urához, valamint más skót-felföldi képeihez. A Scott lírai és prózai műveiben ábrázolt Felföld felszította a viktoriánus rajongást a skót tájak és az ország páratlan történelme iránt. Landseer 1824-ben látogatta meg Scottot Abbotsfordban, majd úgy döntött, folytatja útját a Skót-felföldre, ahol még soha sem járt. A festőt lenyűgözték a hegyek, völgyek, hangás rétek, hegyi patakok és természetesen a szarvasokban bővelkedő erdők. Negyven éven át minden ősszel ellátogatott a Felföldre festeni és vadászni. Mindkét tevékenysége középpontjában a szarvasbika állt.

Politika és festészet

1850-ben Landseer megbízást kapott Őfelsége Szépművészeti Bizottságától három olajfestmény elkészítésére a londoni új Westminster-palota számára. A völgy ura e három alkotás között szerepelt volna, amelyet kiakasztanak a felsőházban, ám az alsóházi képviselők leszavazták a festményekre szánt kiadásokat, így a kép nem lett kiállítva a parlamentben.

A festményt egy magánszemély, Lord Londesborough vásárolta meg mindössze 350 guineáért, azaz valamivel kevesebb, mint 370 fontért. Ezután két másik főúr, Lord Fitzgerald, majd Lord Cheylesmore tulajdonába került. A festmény vételi ára 1892-ben már 7245 fontra rúgott. 1916-ban a whiskylepárló Dewar család szerezte meg A völgy urát; később a Diageo italgyártó cég tulajdonába került, amelytől 2017-ben, nyilvános adománygyűjtés után a skót nemzeti galériák (National Galleries of Scotland) vásárolták meg.

Művészete csúcsán

Az egy évszázaddal korábban élt állatfestmény-készítőhöz, George Stubbshoz hasonlóan Landseer is tanult anatómiát és kórbonctant, hogy tökéletesítse készségét az állatok rajzolása terén. Az éles szemű Landseer anatómiai jártassága jól kivehető a szarvasbika izomzatának és belső csontozatának ábrázolásán. A fenséges teremtmény mozdulatlanul áll, mégis érzékeljük szunnyadó erejét, nyers valóját.

Büszke, de sebezhető

Landseer szívesen vadászgatott, ám a művész itt együttérzéssel, sőt csodálattal kezeli zsákmányát, ahogy azt fenséges magányában bemutatja. Landseer alulnézetből festette meg a szarvast, ezzel is hangsúlyozva a vad felsőbbrendűségét a vadász felett. A kép ugyanakkor vadásztrófeaként is ábrázolja a szarvast, amely, bár gyors mozgásra is képes, mozdulatlanságában van megörökítve, mintegy könnyű prédaként bármely vadász számára.

A völgy ura távol áll Landseer néhány más képének nyílt szentimentalizmusától. A viktoriánus ízlés humanizálta az állatokat, szinte emberi érzelmekkel és kifejezésekkel ruházta fel őket. Landseer rendkívül szakavatott festőként képes volt kiszolgálni a közönség ez irányú igényeit. A vadon élő állatok ábrázolása a Marhacsorda Chillinghamben (1867) című képén nem állja ki az összehasonlítást A völgy urával. Noha a bika testtartása ezen a késői olajfestményen szinte a szarvasénak tükörképe, az elcsépelt hatású kép mintha egy viktoriánus családi albumból származna, amelyen az alul látható tehén és borjú egy engedelmes feleséget és egy alázatos gyermeket személyesítene meg.

Művészi kapcsolat

Landseer csaknem 30 évvel volt idősebb művészbarátjánál, Sir John Everett Millais-nál. Mindketten csodagyerekek voltak, és az idősebb művész bátorította a fiatal Millais-t festői pályáján. Millais a preraffaeliták köréhez tartozott, és teljesen eltérő stílusban alkotott. Landseer utolsó kívánsága [az volt, hogy Millais vegye] gondozásába és fejezze be félbehagyott képeit.