Pipacsok

A virágok megformálása

O'Keeffe fel akarta hívni a nézők figyelmét a virágok törékeny szépségére, amely szerinte annyira tünékeny, hogy az emberek nem tudják igazán értékelni ragyogó pompájukat. Ahogy ezt 1922-ben megállapította: „Semmi sem kevésbé valós, mint a realizmus. A részletek zavaróak. Csak válogatás, selejtezés és hangsúlyozás útján juthatunk el a dolgok igazi értelméhez.” Sok modernista festőhöz hasonlóan O'Keeffe is azt tartotta, hogy a dolgok legbensőbb lényege „valódibb”, mint fizikai megjelenése.

O'Keeffe 1924-ben kezdte el festeni nagyméretű virágképeit, melyek első darabja a Petunia No. 2 volt. Egészen 1928-ig készítette a pompázó virágokat ábrázoló óriásvásznait, ebből az évből származik a Pipacsok is. 1928 után művészi pályája új irányt vett.

A művésznő társa

Georgia O'Keeffe 1887. november 15-én született a Wisconsin állambeli Sun Prairie-ben. Már gyermekkora óta tudta, hogy festeni akar. Korai munkáit 1916-ban állította ki Alfred Stieglitz, New York egyik befolyásos műkereskedője és kurátora, Amerika egyik legkiválóbb fotográfusa. Ez az esemény fordulópontot jelentett O'Keeffe életében. Találkozása Stieglitz-cel végül házasságkötésükhöz vezetett 1924-ben.

Fényképészeti hatások

Stieglitz és pályatársa, a modernista Paul Strand fényképészeti stílusa nagy befolyást gyakorolt O'Keeffe művészetére. A fotográfusok hétköznapi tárgyakról készítettek felvételeket, majd a képeket körülvágták, hogy feltárják a kisebb részleteket, lehetővé téve az általuk vélt legbensőbb lényeg felfedezését. Ily módon a közönséges tárgyak a megszokottól teljesen eltérő ábrázolást kaptak. Ez a technika inspiráló volt O'Keeffe számára virágképei és a New York-i felhőkarcolókról készített briliáns festményei megalkotásához. Szinte hihetetlen, de O'Keeffe képes volt a metropolisz e jelképeit földből kisarjadzó lényekként bemutatni.

Absztrakt virágok

O'Keeffe festményeinek természetes környezetükből kiszakított felnagyított virágai lehetőséget teremtenek a néző számára, hogy részleteiben vizsgálhassa meg egyedi szépségüket. O'Keeffe nagy figyelmet fordított képei kidolgozására, sűrű olajfesték használatával gondosan teremtett meg minden egyes képelemet. Vastag alapozóréteget is alkalmazott az egyenletes felület elérése érdekében. Munkái érzékiek, formáikban csaknem szürreálisak, ahogy a természet elemeit új megvilágításba helyezve ábrázolja.

A közönség és a kritikusok egyaránt sok dolgot próbáltak kiolvasni a virágfestményekből: a szexualitásról szólnak, vagy inkább az élet és halál ciklikusságát ragadják meg? O'Keeffe nem adott választ a kérdésekre, csupán annyit állított, hogy azt festette, amit maga előtt látott.

Sivatagi álom

O'Keeffe fel akarta fedezni Amerika természeti szépségeit, ezért 1929-ben vonattal Új-Mexikóba utazott. Az út megváltoztatta életét: rabul ejtette a kietlen, álomszerű sivatagi táj. Házat vásárolt magának, és a teleket ott töltötte. Stieglitz 1946-ban bekövetkezett halála után imádott Új-Mexikójába költözött, és ott is lakott élete végéig. Ezt követően életét és munkásságát az amerikai Délnyugatnak szentelte.