Fiú pipával

Modern Mona Lisa

A festmény egyik legvonzóbb sajátossága a modellt körüllengő sejtelmesség. A talányos arckifejezés és a rózsakoszorú megmagyarázhatatlan jelenléte egy modern Mona Lisa titokzatosságát árasztja. Az utóbbi részlet valójában a művész egy későbbi ötletének eredménye. Barátaival párizsi kávéházakban és kocsmákban töltött egy estét. Az akkor 24 éves művész, aki nem sokkal ezelőtt telepedett le a francia fővárosban, hazatért montmartre-i műtermébe, és egyik vásznára tévedt a tekintete, amelyet egy hónappal azelőtt hagyott félbe. Hirtelen ötlettől vezérelve Picasso visszatette a képet az állványra, és gyors ecsetvonásokkal rózsakoszorút festett a fiú fejére, amivel egy addig szokványos alaktanulmányból olyan festményt varázsolt, amely azóta is rabul ejti nézőit.

Költői mű

A Fiú pipával egy költői, már-már sóvárgással teli, finoman felvitt rózsaszínekben, szürkékben és világoskékekben játszó festmény Picasso rövid életű rózsaszín korszakából. 1904 és 1905 között mindössze hat hónap alatt a művész képek sokaságát készítette színészekről, bohócokról, táncosokról és akrobatákról, akiket azon a télen a Montmartre-t bámulatba ejtő Médrano Cirkusz színes előadásain látott fellépni.

Ezek a festmények, beleértve a Fiú pipával című képet, Picasso kiszabadulását jelentették a „kék” korszakából, amely egyik közeli barátja, Carlos Casagemas 1901-ben elkövetett öngyilkosságának lesújtó hatását követő művészi reakció volt. Sötét napok jártak akkoriban Picassóra, munkáin prostituáltakat, koldusokat, részegeket jelenített meg komor, gyászos hangulatú, kékes árnyalatokban.

Kéktől a rózsaszínig

Picasso nem vette jó néven munkái különböző periódusokra való felosztását. Mindig azt hangoztatta, hogy az egymást követő képei nem képviseltek valamiféle fejlődést a stílusában, hanem csupán egy aktuális témára adott válaszok voltak. „Amikor valamit ki akartam fejezni, anélkül ábrázoltam, hogy a múltra vagy a jövőre gondoltam volna… Ha a téma más kifejezőeszközt kívánt, habozás nélkül azt alkalmaztam.” Noha színhasználata világosabbá vált, és hangulata is derűsebb lett a rózsaszín korszak idején, témáihoz – a társadalom számkivetettjeinek bemutatásához – és azok megjelenítéséhez következetes maradt. Picasso rózsaszín korszakának egyik kiemelkedő alkotása, a Saltimbanque-ok családja (1905) cirkuszi előadói ugyanolyan befelé fordulóak és a társadalom peremén élők, mint kék korszakának legelesettebb figurái. A Fiú pipával szintén ugyanezt az állandósult melankóliát mutatja.

Híres tulajdonosok

A Fiú pipával egyedi, költői bájának köszönhetően hamar kikerült Picasso műterméből. Ma egyike annak a rózsaszín korszakban készült három képnek, amely magánkézben van. 1910 körül egy gazdag német bankár, a zeneszerző Felix Mendelssohn unokaöccsének fia, Paul von Mendelssohn-Bartholdy vásárolta meg. Tőle az özvegyéhez került az alkotás, aki eladta egy híres német műkereskedőnek, Walter Feilchenfeldtnek. A kép 1950-ben kelt át először az Atlanti-óceánon: „potom” 30 000 dollárért jutott hozzá John Hay Whitney, korábbi hírszerzőügynök, aki később amerikai nagykövet, majd a New York Herald Tribune laptulajdonosa lett. A 2004-es aukció rekordárat kínáló vásárlójának nevét soha nem hozták nyilvánosságra, kiléte azóta is találgatás tárgya.

Talányos modell

A kép modelljének személyét szintén titokzatosság övezi. A szárával a néző irányába mutató pipa felnőttes vonást kölcsönöz a fiúnak, ami ellentmond fiatalos megjelenésének. Kék overallja hasonlít Picassóéra, azt sugallja, hogy a művész fiatal segédje lehet, az önkényesen a fejére helyezett rózsakoszorú jelentősége viszont megkérdőjeleződik. Néhányan egy montmartre-i színészt véltek felfedezni a modellben, de létezik egy elfogadhatóbb magyarázat is, mely szerint valószínűleg egy helybéli fiú, akit „Petit Louis” néven ismertek, s egyike volt annak a számos „delikvensnek”, aki rendszeresen megfordult Picasso és más művészek Bateau-Lavoir-beli műtermeiben. Picasso biztosan ismerte a fiút, egyszer meg is jegyezte, hogy Louis olykor egy teljes napig lézengett a műtermében. „Nézte, ahogy dolgozom. Szerette nézni.” Nagyon valószínű, hogy Picasso, aki gyakran választotta modelljeit a közvetlen környezetéből, azért festette le a fiút, mert az éppen kéznél volt. Hogy Louis érzett-e valamiféle megtiszteltetést, az továbbra is rejtély, amit a valaha festett egyik legtalányosabb arckifejezés takar.

Remekmű kapcsolat

A Fiú pipával alakjának két oldalán feltűnő virágmotívumokat alighanem Odilon Redon (1840–1916) munkái inspirálták. A francia festő számtalan portréképén alkalmazta ezt a látványelemet, ilyen például az 1901-ből származó Madame Arthur Fontaine (Marie Escudier) is, ahol Redon virágai mintha lebegnének a levegőben az előtér és a háttér között sodródva, helyenként a figurát is átfedve, ahogy Picasso festményén is látható.