Az ártatlanság kora

Hobbiképek

Az ártatlanság kora Reynolds egyik legismertebb és legnépszerűbb alkotása, 1856 és 1893 között 323 alkalommal készült róla eredeti méretű olajmásolat. A festmény Reynolds úgynevezett „hobbiképei” közé tartozik, amelyek karaktertanulmányok. Gyakran gyermekeket örökített meg egyszerű, pasztorális környezetben. A mindennapi élet e pillanatfelvételeit Reynolds kedvtelésből készítette, nem pedig jól jövedelmező megbízásból, így sokkal személyesebb hangvételűek és jóval kevésbé formálisak, mint portréi.

A modellülés egy Reynolds-festményhez izgalmas élményt jelenthetett. Egyik modellje elmondása szerint Reynolds „hosszasan tanulmányozott engem és a képet, ahogy egymás mellett álltunk, aztán a portréhoz szaladt és megszállottként festeni kezdett. Néha azt hittem, összekever bennünket, és rám fest majd a kép helyett.” Amikor azonban gyermekekről volt szó, Reynolds sokkal nyugodtabb és megértőbb volt. Gyakran mondott mesét modelljeinek, hogy nyugodtan üljenek. Ennek a módszernek megvolt még az a további előnye is, hogy néhány bájos arckifejezést is elő tudott varázsolni a gyerekekből.

Titokzatos modell

Az ártatlanság kora modelljének kiléte máig vita tárgya. Több lehetséges jelölt is szóba került, köztük Marlborough negyedik hercegének lánya, Lady Anne Spencer, akit Reynolds egy családi csoportképen örökített meg az 1770-es évek végén. Valószínűbb azonban, hogy a képen Reynolds unokahúgának lánya, Theophila Gwatkin látható, aki a Simplicity című képén (1785 k.) is megjelenik. Mivel Reynolds a maga kedvére festette ezeket a képeket, valamint közismerten hónapokig dolgozott rajtuk, gyakran saját költségén, így sokkal hihetőbb, hogy rokonai ültek neki modellt, mintsem fizető ügyfelei.

Új név

Hasonló kétségek merülnek fel a kép keletkezési idejével kapcsolatban. A bizonytalanság abból fakad, hogy a festmény mostani címét csak Reynolds 1792-ben bekövetkezett halála után két évvel tulajdonították neki. Az alkotásról 1794-ben készült metszetek egyike Az ártatlanság kora elnevezést viselte, s úgy tűnik, a cím megragadt a köztudatban, kitörölve az előzőt az emlékezetből.

Feltételezések szerint Reynolds eredetileg az egyszerű Kislány címet adhatta a képének; ugyanezt a címet viselte egy 1785-ben festett, és ugyanabban az évben a Királyi Akadémián kiállított műve is. A The Morning Heraldban a kiállításról megjelent egykori beszámoló így írja le a képet: „Kislány egy füves tisztáson könnyed testtartásban”. A cím összhangban van a Reynolds által a hobbiképeinek gyakran adott prózai elnevezésekkel, és a két festmény a mai tudásunk szerint egy és ugyanaz.

Sérült ajándék

Az ártatlanság kora, amely ma a Tate Gallery kollekcióját gazdagítja, eredetileg Robert Vernon műgyűjtő ajándéka volt a londoni Nemzeti Galéria számára még 1847-ben. A festmény valamivel több mint egy évszázaddal később, 1951-ben került jelenlegi otthonába, de akkorra már megviselt állapotban volt, a felülete több helyen erősen megrepedezett. Noha Reynolds egyszer azt mondta, „a legjobb festmények is tele vannak repedésekkel”, ez a probléma nagyrészt saját munkamódszerének volt tulajdonítható. Pályafutása során Reynolds sokat kísérletezett technikákkal és anyagokkal, és ezt leginkább a hobbiképein tette. Természetes kíváncsiságtól vezérelve, és a régi mesterek technikáival való rivalizálás vágyától hajtva többféle anyag lehetőségeit is felfedezte: használt viaszt, bitument, gyantákat, olajokat és más anyagokat, továbbá olyan megbízhatatlan pigmenteket és lakkokat, amelyek minősége idővel jelentősen romlott.

A festményen elvégzett legutóbbi röntgenvizsgálatok kimutatták, hogy Reynolds – furcsa módon – Az ártatlanság korát egy másik híres hobbiképére, a The Strawberry Girlre (1773) festette. A festménynek többféle fennmaradt változata létezik, de erről azt tartják, úgy megrongálódott, hogy egy évtized alatt helyrehozhatatlanná vált. Reynolds ahelyett, hogy kidobott volna egy tökéletesen jó állapotú vásznat, úgy döntött, még egyszer hasznosítja Az ártatlanság korához. Érdekes módon, nem csak a vásznat használta fel újra: a kislány összekulcsolt kezei pontosan ugyanolyanok, mint az egykori „Strawberry Girl”-ön.