Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Angyali muzsikus
Rosso Fiorentino · Reneszánsz és manierizmus
- Művész
- Rosso Fiorentino (1494–1540)
- Dátum
- 1522 körül
- Méretek
- 47 x 39 cm
- Technika
- Fatábla, tempera
- Helyszín
- Galleria degli Uffizi, Firenze, Olaszország
A reneszánsz utolsó évtizedeiben alkotó firenzei festő, Rosso Fiorentino hatalmas befolyást gyakorolt az európai művészetek fejlődésére. A merész, kihívó és rendkívül egyéni stílusú Rosso a XVI. századi itáliai manieristák azon szűk csoportjához tartozott, akiknek a festményei hidat képeztek a reneszánsz visszafogott klasszicizmusa és az azt követő színpadiasabb, érzelmesebb barokk korszak között.
A vörös firenzei
A Giovanni Battista di Jacopo de Guasparre néven született Rosso Fiorentino közismert művésznevét, melynek jelentése „a vörös firenzei”, lángoló vörös hajáról kapta. Az „Il Rosso” („a Vörös”) néven is emlegetett művész tüzes temperamentuma rászolgált elnevezésére: makacs természete, éles nyelve és a maga körül árasztott arrogancia kevés barátot szerzett neki. Személyisége hiányosságainak ellenére Rosso Fiorentino festői tehetségét széles körben elismerték művésztársai és – ami még ennél is fontosabb – a Medici család, a kor legnagyobb műpártolói, az Angyali muzsikus egykori tulajdonosai is.
Manierista stílus
Rosso Fiorentino Raffaello kortársánál, a késő reneszánsz egyik legkiválóbb rajzolójánál és koloristájánál, Andrea del Sarto firenzei mesternél tanult. A fiatal művész nagyon csökönyös tanítvány volt, és hamar kifejlesztette saját manierista stílusát, amelyet élénk színek, éles megvilágítás, határozatlan perspektívák és nyurga, megnyújtott alakok jellemeztek. A manierizmus kifejezés az olasz maniera, azaz „stílus” szóból ered, és tökéletesen érzékelteti Rosso Fiorentino művészetének stilizált látvány- és hangulatvilágát. Noha munkái megőrzik a reneszánsz festészet finomságát és pompáját, nagyobb érzelmi töltettel rendelkeznek, s egyszerre sugároznak eleganciát, mint A Szűz esküvője (1523) című képen, és erőszakot, mint a Mózes és Jethro lányai (1523) címűn.
Kedves portré
Az Angyali muzsikus talán nem a leghíresebb vagy legjellegzetesebb festménye Rosso Fiorentinónak, de minden bizonnyal a leggyengédebb hangulatú, és sok tekintetben a legrejtélyesebb. A hatalmas freskók és magasba szökő oltárképek korában szokatlannak számító kisméretű képén egy kerub játszik a lantján. A reneszánsz korszakban a kerubok nagy népszerűségnek örvendtek, különösen a vallási témájú munkákon, és gyakran ábrázolták őket játékos vagy pajkos figuraként. Érdekes módon Rosso Fiorentino képének kuszált hajú alakja nem ilyen. A művész a koncentráció szinte ünnepélyes hangulatában festette meg az angyalt, belefeledkezve a zenébe, amit önmagának, vagy egy képen kívüli közönségnek játszik. Kedves portré, ugyanakkor szokatlan is: a művészek általában nem szenteltek ekkora teret és figyelmet egyetlen kerubnak. Gyakrabban ábrázolták őket kiegészítő figuraként mozgalmasabb jeleneteikhez, mint például Rosso Fiorentino az egyik képén, a Madonna és a Gyermek szentekkel (1518 k.) című alkotásán, ahol két kis olvasó kerubot jelenít meg a festmény alsó részén. Emiatt és a kép kis mérete folytán úgy vélték, hogy az Angyali muzsikus valójában csak egy részlete lehet egy eredetileg nagyobb szabású munkának. Elképzelhető, hogy létezett egy ilyen festmény, ami később megrongálódott, vagy elkészülte után lett szándékosan megkurtítva. A kerub komoly arckifejezése csak egy csekély, megfoghatatlan utalást hordoz a jelenetre, amelyhez egykor tartozhatott.
Hagyományos festék
A XVI. század első felének sok itáliai művészéhez hasonlóan Rosso Fiorentino is egyre többet dolgozott az akkoriban viszonylag újnak számító olajfestékkel, de az Angyali muzsikust temperával készítette fatáblára. A tempera, melynek használata az ókori egyiptomiakig nyúlik vissza, egy olyan típusú festék, amelyet a művész maga készít el festékpor és egy kötőanyag, például a tojássárgája kikeverésével. Az így kapott festék tartós, gyorsan szárad, rendkívül stabil, és évszázadokig előszeretettel alkalmazták. Az először Jan van Eyck flamand mester által népszerűsített olajfesték megjelenésével azonban e hagyományosabb és munkaigényesebb festék használata fokozatosan kiszorult a gyakorlatból.
Vagyonos patrónusok
Az Angyali muzsikus az 1520-as évek elején keletkezett, a képet a pápasághoz, később a francia királyi hatalomhoz sok szállal kötődő befolyásos politikus- és bankárdinasztia, a Medici család rendelte, illetve vásárolta meg. A Mediciek Rosso legfontosabb patrónusának számítottak, fényűző firenzei palotáik a művész számos festményét őrizték, ilyen a Trónoló Madonna tíz szenttel (1522), Medici Katalin fiatalkori portréja, amely még ma is a Pitti Palotában látható. 1605-ben az Angyali muzsikus átkerült a város másik nagy művészeti galériájába, a Medici család által újonnan épített Uffizi Palotába. A tulajdonosai által nagy becsben tartott alkotás más reneszánsz mesterművek mellett kiemelt helyet kapott a híres nyolcszögletű teremben, a Tribunában. A Medici-korszakot lezáró 1730-as évek viharos eseményei ellenére a festmény továbbra is az Uffizi birtokában maradt.
- A Szűz esküvője
- Mózes és Jethro lányai
- Jan van Eyck
- Trónoló Madonna tíz szenttel
