Heliogabalus rózsái

Az őrült fiatal császár

Heliogabalus, más néven Elagabalus vagy Marcus Aurelius Antonius római császár uralkodása 218–222 közé esett. Ötször házasodott; a visszaemlékezések beszámolnak szeszélyes és dekadens viselkedéséről, valamint féktelen tivornyáiról, melyeken alkalmanként üvegport vagy állati ürüléket kevert vendégei ételébe. A Heliogabalus rózsái egy másik ilyen „tréfáját” örökíti meg, amikor állítólag néhány vacsoravendégét tonnányi virágsziromba fullasztotta. Saját élete korai véget ért: 19 éves kora körül meggyilkolták a testőri gárda tagjai.

Viktoriánus ízlés

A holland Alma-Tadema 1870-ben telepedett le Londonban, ahol előzőleg megtekintette a híres Elgin-márványokat az 1862-es világkiállításon. Az athéni Parthenón görög szobrai óriási feltűnést keltettek a XIX. században, és sok művészetkedvelő gondolta úgy, hogy az alkotások heroikus stílusa jelenti a művészi teljesítmény csúcsát. Alma-Tademára mély benyomást gyakoroltak az ókori civilizációk, köztük a görög és egyiptomi, de különösen a római kultúra ejtette rabul. Kortársaitól eltérően, akik görög legendákat és híres történelmi eseményeket festettek le, Alma-Tadema inkább az ókori római élet mindennapi jeleneteit, belső világát ábrázolta. Meg akarta mutatni, hogy „…a régi rómaiak ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint mi.”

1887-ben Alma-Tadema megbízást kapott egy John Aird nevű gazdag építési vállalkozótól, a parlament egyik konzervatív képviselőjétől a Heliogabalus rózsái című kép megfestésére. A megrendelés lehetőséget biztosított Alma-Tademának egy ambiciózus munka létrehozására. A művész rajongott a virágokért, ám ezen a képén arra a nehéz feladatra tett kísérletet, hogy rózsaszirmok százainak aláhullását ábrázolja.

Kegyvesztettség

Alma-Tadema saját kora egyik legjobban fizetett művésze volt, és a Heliogabalus rózsáiért csinos honoráriumban részesült. Aird 4000 fontért rendelte meg a festményt, amelyet Alma-Tadema 1888-ban fejezett be. Alma-Tadema halála után a kép feledésbe merült. A Heliogabalus rózsáit 1960-ban árverésre kínálták, de még kikiáltási árán, szerény 105 fontért sem talált vevőre. A festményt később Allen Funt, a népszerű Kíváncsi kamera című műsor kiötlője, Alma-Tadema akkoriban divatjamúltnak számító festményeinek gyűjtője szerezte meg. Amikor a képet a Sotheby's 1973-ban árverésre bocsátotta Londonban, értéke 28 000 fontra szökött.

Díszes márványok

A Heliogabalus rózsái jól szemlélteti Alma-Tadema tökéletes technikáját és az apró részletek iránti fogékonyságát. Kiváló képességei leginkább a rózsaszirmok kusza áradatának megfestésében mutatkoznak meg. Alma-Tadema főként a különféle tapintású anyagok érzékletes bemutatásának a mestere, a tollpiheszerű rózsaszirmoktól és a puha kelméktől, mint a selyem, egészen a kemény, rideg fémekig. Jogosan méltatják a márvány- és gránitfelületek ábrázolásáért is. A Heliogabalus rózsáin számos különböző fajtájú és színű márvány elevenedik meg. A napfény melegen csillog a kép jobb oldalán látható zöld márványoszlopon, ám a néző szinte érzi a csodálatos kő hidegségét is.

Az oszlop alatti szakállas férfi sokkal inkább egy viktoriánus úriembernek látszik, mint rómainak, de arcvonásait és ruházatát csodálatosan adja vissza a művész, rózsaszín füldíszétől a nyakában függő súlyos aranyláncig. Gondosan befont hosszú haján néhány rózsaszirom nyugszik. E részletgazdag ábrázolás hangsúlyossá teszi a figurát, aki tekintetét a pazar aranyruhájában lustán elnyúló császárra veti, mintegy kérdőre vonva őt, hogy mi az oka és a célja a rendkívüli rózsahullásnak.

Gyilkolás rózsaszirommal

A Heliogabalus rózsái nagyon szokatlan kompozíció, ami valamiféle álomszerű jelleget hordoz. Bár a legtöbb emberi alak csaknem szoborszerű, Alma-Tadema mozgást és lendületet visz a képbe, ahogy rózsaszirmok özöne zúdul a kép alján látható gyanútlan vendégekre. A festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor a bal felső sarokban lógó ponyváról elkezdik szórni a szirmokat. A virágok lebegésének iránya – a jobb felső saroktól a bal alsó sarokig – azonban azt mutatja, hogy a ponyvát a festmény jobb felső sarkából engedték le.

Alma-Tademát olykor azzal vádolják, hogy figuráiból hiányzik az élet és a mozgás; ezen a festményén a hanyag pózok a nemtörődömség általános hangulatát árasztják. Az előtérben heverő nő furcsa módon érzéketlenül és közönyösen veszi tudomásul, hogy mellette fulladoznak a vendégek. Bár a történteknek félelmet vagy felháborodást kellene kiváltaniuk a császár alattvalóiból, a hangsúly mégis az aranyruhájában heverő császáron van, aki egykedvűen szemléli a jelenetet. A szakállas férfi komoly, átható tekintete a császár felé, a kép központi alakjára irányítja figyelmünket. Nyolc kiváltságos személyt figyelhetünk meg a felső asztal körül, míg legalább hat vendéget borítanak be a virágok. A többiek furcsa, közönyös vagy éppen kételkedő arckifejezése azt mutatja, hogy talán nincsenek tisztában a helyzet drámaiságával.