← Vissza a galériába

Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése

Watson és a cápa

John Singleton Copley · Rokokó és klasszicizmus

Művész
John Singleton Copley (1738–1815)
Dátum
1778
Méretek
182 x 230 cm
Technika
Vászon, olaj
Helyszín
National Gallery of Art, Washington DC, USA

John Singleton Copley-t manapság a legkiválóbb XVIII. századi amerikai festőnek tartják. Portréfestőként alapozta meg hírnevét a Massachusetts állambeli Bostonban, majd nem sokkal a függetlenségi háború előtt, 1774-ben átkelt az óceánon, és Angliában kezdett új művészi karriert. Noha nem hagyott fel a portréfestészettel, figyelme a történelmi festészet felé fordult: a Watson és a cápa című rendkívül eredeti és drámai képe az első sikeres kirándulása volt a historikus ábrázolás világába.

Szokatlan megrendelés

1778-ban Brook Watson londoni kereskedő megbízást adott Copley-nak, hogy örökítse meg élete egyik emlékezetes eseményét. A falábat viselő Watson arra kérte a festőt, hogy örökítse meg egy rettenetes cápatámadás emlékét, amelynek szenvedő alanya volt. Közel harminc évvel azelőtt, 14 éves korában Watson a kubai Havanna kikötőjében úszott, amikor rátámadt egy cápa. A ragadozó először a lábikrájából harapott ki egy darabot, azt követően pedig a bokájánál leszakította a lábát. Harmadszorra azonban már nem fért áldozatához, mert a Watson segítségére siető mentőcsónak személyzete el tudta űzni az állatot, megmentve ezzel a fiú életét.

Copley örömmel vette a szokatlan megrendelést. Bostoni évei alatt elsőrangú portréfestővé vált, de Londonba költözése után Benjamin Westtel, a Wolfe halála (1770) című kép alkotójával, az angol főváros vezető történelmi festőjével akarta felvenni a versenyt. A Watson és a cápa Copley legelső historikus festménye volt, de West munkáihoz hasonlóan radikális eltávolodást jelentett a hagyományos történeti képek világától, mivel egy viszonylag új keletű eseményt ábrázolt, alakjait pedig antik viselet helyett korhű ruhákba öltöztette, mindezt egy klasszikus kompozíció keretén belül.

Három változat

A Királyi Művészeti Akadémia 1778-as kiállításán Copley három művét mutatták be, melyek közül a Watson és a cápa kedvező fogadtatásban részesült a közönség és a kritika részéről egyaránt. E művészi siker eredményeképpen a következő év februárjában Copley-t a Királyi Akadémia teljes jogú tagjává választották. Brook Watson a képet az angliai Horsham városának Krisztus Kórházára hagyományozta, ma pedig a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában tekinthető meg. 1778-ban Copley festett magának egy másolatot a képről ugyanakkora méretben, melyet haláláig, 1815-ig műtermében őrzött. E második olajfestmény a bostoni Szépművészeti Múzeumban látható, míg egy harmadik változat – egy kisebb vászonra készült álló formátumú kép 1782-ből – a detroiti Művészeti Intézetben van kiállítva.

Korai vázlatok

John Singleton Copley előtanulmányként jó néhány alakvázlatot készített a Watson és a cápa című festményéhez, beleértve a szürke papírra fekete és fehér krétával felvitt Szigonyos és evezős tanulmányrajza című munkáját. A vázlat tükörképe volt a végső olajfestménynek, melyen felcserélte az álló szigonyos és az ülő evezős dinamikus testtartását. Copley nem járt Kubában, így minden lehetséges forrást fel kellett kutatnia, hogy hűen tudja ábrázolni a képe hátteréül szolgáló Havanna kikötőjét. Az egyik ilyen forrásmunka valószínűleg Peter Canot Havanna kikötői bejáratának látképe a hajóroncsokról című metszete volt, amelyen tisztán kivehető Morro vára, ahogy az Copley festményén, a szigonyos alakjától jobbra is látható. A csónakosok figuráinak modelljeit nem ismerjük, de a szigonyos mögött álló alakhoz Copley Fekete férfi portréja (1778 k.) című jól sikerült arcképe szolgálhatta a mintát. Egyesek kritizálták Copley cápáját, ami bár hatalmas előremeredő szemével nem tartozik egyik ismert fajhoz sem, de kétségtelenül cápaszerű és igen ijesztő.

Cápatámadás!

Végső kompozícióján Copley a szigony függőleges vonalának dinamikáját az előtérben látható fiú, a cápa és a hajó, illetve a horizonton a háttér városképének erős vertikalitásával egyensúlyozza ki. A megtámadott fiú oldalára fektetett tükörképe az ókori epheszoszi görög szobrász, Agasziasz Borghese-gladiátor (ma a párizsi Louvre-ban látható) szoboralakjának.

Ez a rendkívüli festmény nagy hatást gyakorol a nézőre, mivel Copley képes felidézni a múltbéli esemény izgalmait és veszélyét. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor a cápa harapásra tátott szájjal közelít a fiú felé, miközben a hajósok kinyújtott kézzel sietnek a segítségére, a szigonyos pedig éppen beledöfni készül éles fegyverét a vérszomjas ragadozóba. A historikus képek e felfokozott érzésvilágát a Copley utáni francia romantikus festők generációja is átvette.

A festmény története

Brook Watson 1807-es halála után a festmény több mint 150 évig a Christ’s Hospital jótékonysági iskolában függött, amelyet azért választott, hogy megmenekülésének története kitartásra buzdítsa a fiúkat a nehézségekben. 1963-ban az iskola eladta a washingtoni National Gallery of Artnak, így az amerikai születésű festő Londonban készült képe visszatért alkotója hazájába.

  • Sir Brook Watson, mint London polgármestere 1796-ban
  • John Singleton Copley
  • Benjamin West: Wolfe halála
  • Fekete férfi portréja
  • Borghese-gladiátor
  • A Watson és a cápa egyik változata

További művek: John Singleton Copley

A művészről →

Ebben a galériában

Híres művei máshol