Favágó

Léttanulmány a halálról

Ferdinand Hodler termékeny festő és grafikus volt, aki lassan, de biztosan Svájc legismertebb modern művészei közé emelkedett. Az 1870-es években a realista iskolától indult, Corot és Courbet nyomdokain, majd fokozatosan a szimbolizmus irányába mozdult el, történelmi és mitológiai jeleneteket festett, melyek alakjait kifejező, emocionális pózokban ábrázolta. Fő témájává vált az ember spirituális válasza a halandóságra (amelyet a „hiány állandóságának” nevezett). Munkái vagy a halál elkerülhetetlenségével szembesítettek, vagy a duzzadó életerőt testesítették meg.

Az előbbire példa az Éjszaka (1890) című képe: hat meztelen alvó alak között egy férfi hirtelen arra ébred, hogy egy különös csuklyás figura guggol fölötte, a halál rémséges látomása. Noha az aktok miatt nem engedélyezték a festmény bemutatását Genfben, máshol kiváló kritikákat kapott: 1897-ben Münchenben és az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.

Végül világhír

Az Éjszaka sikere megalapozta Hodler nemzetközi hírnevét, mely az 1904-ben Bécsben rendezett nagyszabású retrospektív kiállításával tovább nőtt. Ezután olyan mennyiségű portrémegrendeléssel árasztották el, hogy válogatni tudott közülük.

Hodler állami megbízásokat is kapott. Svájc mélyreható változásokon ment keresztül a XIX. század második felében, modern szövetségi állammá fejlődött, és a nemzeti érzések a közösségi művészetekben és a designban találtak kifejezésre. Hodler dekoratív falfestményei között olyan munkákkal találkozhatunk, mint A marignanói visszavonulás (1899, Zürichi Nemzeti Múzeum) és a Jénai diákok hadba vonulása (1909, Jénai Egyetem), mindkét történelmi freskó az önfeláldozásnak állít emléket.

A nemzet szolgálatában

1908 októberében a Svájci Nemzeti Bank felkérte Hodlert, hogy tervezzen képeket egy új bankjegyszériához. A sorozat témája, a Munka, négy fő területet ölelt fel: a fizikai munkát, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet és az ipart. Hodler a Favágót (fizikai munka) tervezte az ötvenfrankos és az Aratót (mezőgazdaság) a százfrankos bankjegy hátoldalára. Az ötszáz- és az ezerfrankos bankjegyek terveit Eugène Burnand realista festő készítette, az egyiken egy vasöntöde, a másikon egy hímzőműhely látható.

Variációk egy témára

Hodler mintegy 200 tanulmányt készített, mielőtt benyújtotta a bankjegy végső látványtervét. Eredeti változata finoman színezett és festői kivitelezésű volt, ám keserű csalódottsággal vette tudomásul, hogy a kis formátum és az acélmetszet technikája torzulásokat idézett elő a képen, és eltüntette gondos munkájának kifejezőerejét.

A tántoríthatatlan művész 1910-ben elkészítette a Favágó új verzióját… majd még egyet… és még egyet. Vélekedések szerint összesen 13 változattal rukkolt elő, beleértve azokat a másolatokat is, amelyek különleges megrendelések alapján készültek a távoli Japán gyűjtői számára. (Szinte hihetetlen, de a svájci bíróság vádat emelt ellene önplagizálás címén.)

Bármi is volt az érzése a bankjegyekkel kapcsolatban, azok népszerűvé váltak, s 1958-as visszavonásukig több mint fél évszázadig voltak forgalomban.

A vitalitás jelképe

A favágó óriási, hősies figurája tölti be a teret a két fa között, melyek vékony törzsei elhalványulnak a figura erős, férfias testalkata mellett. A fatörzsek keretet biztosítanak a kompozícióhoz, melyeket a balról jobbra tartó átló hosszú vonala jól ellensúlyoz. A rendkívül alacsonyan húzódó nézőpont monumentális hatást ad a képnek, az átló nagy részének háttere pedig a havas, érintetlen téli táj. A furcsa, ovális alakú felhő hozzájárul a kompozíció kiegyensúlyozottságához. (Itt kell megemlíteni, hogy Hodler különböző háttereket készített a festmény változataihoz: legalább kettőn a stilizált felhőt alkalmazta, míg a többieken naturalisztikusabban ábrázolta az eget.)

A hosszú átló Hodler rajzkészségét demonstrálja, aki a tónusokkal szemben inkább a vonalakkal teremtette meg a tér illúzióját. A munkás alakjának körvonalaiból feszültség árad, felemelt bakancsa, duzzadó izmai és a baltára kulcsolódó ujjai visszafojtott erőszakról árulkodnak. A balta kiszélesedő fejének dekoratív kidolgozása az akkoriban uralkodó szecessziós stílus művészi kifejezésmódját idézi.