A hinta

Reggeli napsütés

1876 nyarán Renoir házrészt bérelt egy szebb napokat látott házban a rue Cortot-n, a párizsi Montmartre-on. Bár úgy tűnik, hogy a Hinta napfényes vidéki helyszínt ábrázol, valószínű, hogy Renoir bérelt párizsi otthonának kissé elvadult kertjében készült. A helyszín kényelmes volt Renoir számára, mivel a festő 1876 nyarán a Bál a Moulin de la Gallette-ben című képét festette, s a népszerű szabadtéri mulató csak egy saroknyira volt. Renoir gyakran festett rue Cortot-i stúdiójában úgy, hogy reggel a Hintán dolgozott, délután pedig a nagyobb kihívást jelentő Bál a Moulin de la Gallette-ben című képét.

Párizs örökre

A Hintát az 1877-es Harmadik Impresszionista Kiállításon mutatták be, ahol számos kritikust ingerelt. Egyikük a fényhatásokat „a modellek ruháján lévő zsírpettyeknek!” titulálta. A gyűjtő és művész Gustave Caillebotte azonban értékelte, és ugyanabban az évben meg is vásárolta a Bál a Moulin de la Gallette-ben című festménnyel együtt. Caillebotte 1894-ben aztán a francia államra hagyta a Hintát. Az alkalmankénti vándorkiállításoktól eltekintve a Hinta végig Párizsban maradt. 1929-től a festmény a híres párizsi művészeti múzeum, a Louvre gyűjteményében volt kiállítva, majd 1986-ban jelenlegi helyére, a Musée d'Orsay-be szállították.

Pettyes hatás

Mivel a Hinta gyakorlatilag a Bál a Moulin de la Gallette-ben című képpel párhuzamosan készült 1876 nyarán, nyilvánvalóan van néhány hasonlóság technikájukban. Ebben az időben Renoir azzal kísérletezett, hogy megörökítse a fák lombsátra alatti erős természetes fényt. A művész finom, szinte tollpihe-szerű ecsetvonásokkal jeleníti meg az erős napfény torzító, fakító hatását, ellentétbe állítva a kék és barna árnyalatú területek sötétebb foltjaival, hogy ily módon mutassa be a kert természetes környezetében a fák lombja alá egyenetlenül átszűrődő fényt.

Feloldódás a napfényben

A Hintán a szakállas férfi a fa árnyékában áll, s bár vonásai jól kidolgozottak, a festő az ecsetvonásokkal takarékosan bánt. A nő vonásai viszont kevésbé kivehetőek, mivel az arcára napfény vetül. Bár a gyermek arca és teste meglehetősen vázlatosan van megfestve, alakja jól kivehető, amint türelmesen nézi a fiatal férfit, aki a hintán ülő nővel beszélget.

Renoir néhány részletet is szépen kiemel a képen – ilyen például a merész fehér ecsetvonás a férfi gallérjának hátulján, csakúgy, mint a gyermek szalmakalapjának sárga glóriája, vagy a gyönyörűen megcsillanó fény a fiatal nő vörös haján.

A figyelem középpontja

A Hinta azt a benyomást kelti, mintha ott helyben festették volna, modell után, egy napfényes szabadtéri helyszínen. Renoir szemet gyönyörködtető kompozíciót alkotott az előtérben levő négy ember közti érdekes dinamikával. A festmény nyilvánvaló középpontja a nő a hintán. A kép bal oldalán három alak látható, köztük két férfi, akik nagyon közel hajolnak egymáshoz. A szakállas ember kinéz egy fa mögül, és feszülten figyeli a nőhöz beszélő férfit. A gyermek is őt nézi. Eközben a nő, kissé kipirult arcából, lesütött szeméből és félszeg testhelyzetéből ítélve a férfitől a lehető legtávolabb húzódik; a hintán marad, de zavarban van a rá szegeződő tekintettől. Az előtérben álló három felnőtt közötti kapcsolat a képen rejtve marad. Sok mindenre következtethetünk, de a konkrét érzelmeket nem árulja el a festő, legyen az szerelem, féltékenység vagy akár egy kialakulóban lévő flört. A szereplők helyzete is kissé meglepő: inkább a kislányt képzelnénk a hintára, aki azonban csak békésen vár.

Mestermű kapcsolat

1862-ben kezdődött Renoir mély barátsága diáktársával, Claude Monet-vel, aki szintén Charles Gleyre művészeti iskolájában tanult. 1869-ben Renoir a szüleivel Louveciennes-ben töltötte a nyarat, s majdnem minden nap felutazott a folyón, hogy meglátogassa barátját, Monet-t Bougivalban. Mindkét művész lefestette a közismert, gyönyörű helyet, a La Grenouillère-t (Béka tanya) hasonló nézőpontból (lejjebb képünkön, Renoir fent és Monet lent). Ez idő tájt stílusuk meglehetősen hasonlóvá vált – olyannyira, hogy évekkel később egyik művész sem emlékezett, hogy az aláírás nélküli képeket melyikük festette.